Abban a reményben, hogy hitet, erőt, elszántságot gyűjthet a rászoruló, 2004-ben az "Én és a Béres Csepp" pályázatra beérkezett levelekből megjelentettük a Kapaszkodó című könyvet, melyben gyógyult betegek számolnak be küzdelmeikről, tapasztalataikról, gyógyulásukról. A könyvben fellelhető sorsok mindegyike olyan, mint egy-egy erős gerenda. Akinek szüksége van rá, bátran fogódzkodjon beléjük, a sorsközösségekben bizonyos, hogy kapaszkodóra talál.
Néhány idézet a könyvből:
(Az idézetek megtekintéséhez kérem kattintson a nevekre!)
- Nyíri Tiborné, Balatonlelle"Szeretném nagyon sok embertársammal megosztani a tapasztalatomat."
- "1985-ben szembe kellett állnom egy hirtelen rám törő betegséggel, ami miatt 43 évesen amputálni kellett az egyik mellemet. Mondanom sem kell, hogy igen válságos állapotba kerültem. Egyedül éltem, két felnőtt gyermekem már saját életét élte. Persze nagyon aggódtak az életbemaradásomért, miközben én a citosztatikumos kezeléssel és mellékhatásaival, hajhullás, stb. küzdöttem. Abban az időben emlékszem, hogy hosszú, kígyózó sorban álltak Béres cseppért az emberek a gyógyszertárak előtt. Én és a sorstársaim sorban állás nélkül, orvosi igazolással a kezünkben, megkaptuk az aranyat érő cseppeket. Kettő üveggel adtak egyszerre.
Még most is összeszorul a szívem, ha visszagondolok arra az időre. Az első két üveg Béres cseppet nem én fogyasztottam el, hanem odaadtam a két kétségbeesett gyermekemnek, hogy ők erősödjenek és regenerálódjanak. Úgy gondoltam, nekik nem szabad, hogy bajuk legyen, nekem meg már úgy is végem. Hála a jó Istennek, és a Béres cseppnek nem így történt, a következő két üveggel már én szedtem be, és szép lassacskán az orvosi utasításokat is betartva, megerősödtem, talpra álltam.
Ennek már 17 éve, és persze azóta is rendszeres fogyasztója vagyok a családommal együtt. Az immunrendszerünket úgy megerősíti, hogy a betegségek elkerülnek bennünket."
Nyíri Tiborné
Balatonlelle
- Irene Goldsteiner, Wien, Ausztria"Egy év eltelte után "drága Istenem!"– kiáltottam fel, észrevettem, hogy virágba borult a cseresznyefa a kertünkben."
- "36 éves voltam mikor megtudtam, hogy pajzsmirigy rákom van. Ezután gyorsan követték egymást az események. Az első műtét, majd a sugárkezelés. Úgy éltem meg mindezt, mint akit távirányítóval irányítanak. Működtem automatikusan, és úgy éreztem, mintha a lelkem lebénult volna. Drága édesapám beszerezte, megvette a Béres cseppet. Mondta, hogy milyen jó, sokat segít, kért, hogy szedjem szorgalmasan. Ő már akkor nagyon hitt a cseppekben. Tettem, ahogy megkért, bevettem a cseppeket és hagytam, hogy a Jóisten vigyen engem az ölében, mert lebénult lélekkel vegetáltam, de nem éltem igazán. Egy év eltelte után "drága Istenem" kiáltottam fel, észrevettem, hogy virágba borult a cseresznyefa a kertünkben. Hallottam a kislányom nevetését. Éreztem a férjem simogatását. Élveztem aranyos szüleim végtelen szeretetét. Ekkor gondolkodtam át, mi is történt velem.
Már régen nem kaptam semmiféle kezelést, szedtem a Thyrex tablettákat, mely a pajzsmirigy működését helyettesíti és a Béres cseppet. Örültem, hogy elfogadtam édesapám jó tanácsát, most már én is hittem a cseppek jó hatásában. Hálás voltam a Jóistennek, és hálás Béres úrnak."
Irene Goldsteiner
Wien, Ausztria
- Lukács Jánosné, Balsa"Adassék nekem annyi lelkierő, hogy mindazt elfogadjam, amin változtatni nem tudok, és bátorság ahhoz, hogy mindazt megváltoztassam, amire képes vagyok, és bölcsességet ahhoz, hogy el ne tévedjek közöttük!"
- "58 éves nyugdíjas pedagógus vagyok. Két évvel ezelőtt, 37 éves munkaviszony után úgy döntöttem, hogy eléggé elfáradtam, nyugdíjba vonulok. A kollégáim nem akarták elhinni, hogy nem maradok tovább, de az elhatározásom komoly volt. Szerintem ezt az időszakot is szépen kell tudni megélni. Sokféle dolog járt az eszembe, tervezgettem, mi mindenre jut majd időm, amire eddig nem volt.
Először is fontosnak éreztem, hogy jobban odafigyeljek magamra. Ezt korábban sem hanyagoltam el, hiszen a rendszeres egészségügyi szűrésekre igyekeztem pontosan eljárni.
Ez év áprilisában kellett visszamennem mammográfiai szűrésre. A vizsgálat jelezte, a szövettani eredmény igazolta: rosszindulatú daganatom van. De legalább áttét nélkül. Nem hiszem, hogy mondanom kéne, mit éreztem, amikor a doktornő közölte, hogy minél hamarabb el kell végezni a műtétet. A szakrendelő folyosóján magamba roskadva, és szörnyen elkeseredve üldögéltem, amikor észrevettem egy plakátot. A rajta lévő gondolattal azonosulva tudtam, éreztem, hogy meg kell találnom a kiutat.
"Adassék nekem annyi lelkierő, hogy mindazt elfogadjam, amin változtatni nem tudok, és bátorság ahhoz, hogy mindazt megváltoztassam, amire képes vagyok, és bölcsességet ahhoz, hogy el ne tévedjek közöttük!"
A műtéten hála Istennek túljutottam, csak hát borzalmasan nehéz időszak következett. A műtét utáni kezelések nagyon megviseltek, engem is, a családomat is. (...)
Hívő ember lévén nagyon sokszor odafordultam a jó Istenhez, és kértem a segítségét. Az ember hite erőt ad a legnehezebb helyzetben is. A reményt soha nem szabad feladni! "Remélni kötelesség és nem fényűzés. A remény nem álmodozás, ellenkezőleg: eszköz, hogy álmunkat valóra váltsuk."
Volt lehetőségem nagyon sok betegtársammal kapcsolatba kerülni és a beszélgetések során egymásnak elmondtuk a tapasztalatainkat. Nagyon sok írásos anyagot igyekeztem tanulmányozni gyógyulásom érdekében, és így döntöttem el, hogy az én gyógytermékem és segítőm a Béres csepp lesz.
A műtét óta rendszeresen szedem. Hatására nagyon jó étvágyam lett, gyarapodott a testsúlyom, jó lett a közérzetem. Lassan-lassan visszanyerem az erőm is, és képessé válok úgy élni, mint az egészségesek. Mély meggyőződésem, hogy a jó Isten és a tudomány ajándéka e gyógyszer sokunk számára."
Lukács Jánosné
Balsa
- Rembeczky Zoltán, Győr"Hála Istennek és Béres doktornak, három és fél évvel a műtét után már merek a jövőre gondolni."
- "Nemcsak gratulálni szeretnék a feltalálónak, hanem köszönetet is mondani, amiért ennek az áldásos találmánynak köszönhetően visszanyertem az egészségemet.
1942-ben születtem. Most már késő bánat, de sajnos erős dohányos voltam, ami napi két doboz cigarettát jelentett. Egyre gyakrabban köhögtem. Nejem bíztatására – annak ellenére, hogy amúgy teljesen egészségesnek éreztem magam –, 1999 áprilisában elmentem tüdőszűrő vizsgálatra. Sajnos neki lett igaza, mert hamarosan értesítettek, hogy menjek vissza további vizsgálatra. A CT vizsgálat után egyértelművé vált, hogy a tüdőmön tumort találtak. Mint derült égből a villámcsapás, úgy ért a hír. A dohányzást természetesen azonnal abbahagytam, de ez már kevés volt, késő bánat. Kórházi kivizsgálások következtek, majd július 5-én műtét. Már a műtét előtt az élni akarás eltökéltségével emlegettük a Béres cseppet. Műtét után azonnal szedni kezdtem. Az étvágyam és a közérzetem javult, a súlyom is gyarapodott. Kórházi kontrollvizsgálatra már csak félévente kell járnom. A mellkas röntgen és vérkép eredményeim jók, az évenkénti CT vizsgálatok sem mutatnak ki változást. Gyógyszert a Béres cseppen kívül csak a Theospirexet szedek. Hála Istennek és Béres doktornak, három és fél évvel a műtét után már merek a jövőre gondolni.
Kérem magam és családom nevében a jó Isten áldását Béres Józsefre és családjára, akik azon fáradoznak, hogy a betegeken segítsenek."
Rembeczky Zoltán
Győr
- Bálint Csabáné, Budapest"Túléltem az orvostudományt, szerintük a csodával határos módon, de élek!"
- "Betegségem 1995 őszén kezdődött. A kistarcsai kórházban a szövettani vizsgálat után közölték velem, hogy előrehaladott rosszindulatú emlődaganatom van. Akkor mindössze 37 éves voltam Egy 14 éves lány és egy 8 éves fiú édesanyja. Óvónőként dolgoztam, mindig határozott és temperamentumos, aki ha kellett mindenkivel és mindenért harcba szállt, lehetett az részeg ember, kóbor kutya, munkahelyi konfliktus, nem ijedtem meg a saját árnyékomtól. A hír hallatán azonban egy világ omlott össze bennem, most a halállal kellett szembe néznem. Ugyanis az orvosok azt mondták, hogy későn jöttem, műtőasztalra sem kerülhetek, bizakodni, azt lehet. Semmi előjelét nem észleltem a bajnak, az utolsó napig dolgoztam. Hova menjek, mihez fogjak, hiszen nem halhatok meg, olyan sok dolgom van még itt a Földön!
Kolléganőim és óvodásaim szülei is segítségemre siettek, hasznos tanácsokkal láttak el. Változtassak az étrendemen, igyak répalevet, egyek céklát, káposztát, kizárólag fehér húst, hidegen sajtolt olajat fogyasszak. Egy természetgyógyász azt javasolta, hogy az otthonomban a fekhelyem helyén változtassak. Nem hogy az ágyamat húztuk el, de el is költöztünk, mint később kiderült, hiába.
Még mit lehet megpróbálni? Ez az időszak a családomat is megviselte, állandóan sírtam, és végtelenül sajnáltam őket, hogy árván kell felnőniük.
Ahányan, annyifélét ajánlottak, és én mindent kipróbáltam, nem kevés anyagi áldozatot vállalva.
Közben az Uzsoki utcai onkológián infúziós kemoterápiára fogtak. Annyira erős volt bennem az élni akarás, hogy három kezelés után elértem, hogy műtsenek meg. Kopaszon, hányingerrel küszködve, rossz közérzettel. Nagyon bíztam a sebész csapatban. Örültem, amikor 27 öltéssel a testemben, mell nélkül, de felébredtem az altatásból. A megvizsgált 13 nyirokcsomóból 11-ben áttét volt.
Egy kedves, melyen vallásos érzületű ismerősöm révén megismerkedtem egy hívő csoporttal, akik sok rászorulóért imádkoztak. Ők ajánlották az akkor még nem gyógyszerként elismert Béres cseppet és hozzá a C-vitamint. Akik megkérdezték, hogy milyen gyógyszereket szedek, ez volt az egyetlen, amit megnevezhettem.
Immáron 7 éve sűrűn járok kontroll vizsgálatokra, és a leleteim negatívak. Túléltem az orvostudományt, szerintük a csodával határos módon, de élek!
Nagy boldogság fogott el mikor tudomásomra jutott, hogy a Béres csepp felkerült a gyógyszerek listájára. A tények magukért beszélnek."
Bálint Csabáné
Budapest
A kockázatokról és mellékhatásokról olvassa el a betegtájékoztatót, vagy kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét!
