EGÉSZSÉGTIPPEK

generaciokon_at_oroklodo_ertekek_a_Beres_csaladban_beres_hu

Apák és fiúk – Generációkon át öröklődő értékek a Béres családban

Egy olyan vállalat működtetése, amelynek a neve megegyezik tulajdonosainak családnevével, nagy felelősség. Hiszen a folyamatos megújulás mellett életben kell tartani az ősök értékeit, és megtanítani rájuk az utódokat, miközben a társadalom egészségének, jóllétének szolgálata a végső cél. A hiteles munkáról mesél nekünk dr. Béres József, a Béres Gyógyszergyár elnöke, és fia, Béres Marcell, a vállalat innovációs és portfóliómenedzsment-igazgatója.

Példaképekről fogunk ma beszélgetni, apákról és fiúkról, de mielőtt rátnérnénk mondjanak néhány szót arról, ami családnevüket ismertté tette – az ötvenéves Béres Cseppről! Miért számít korszakalkotó találmánynak?

Dr. Béres József: A benne lévő hatóanyagok, nyomelemek komplex élettani jelentősége az ötvenes-hatvanas években még a növények esetében sem volt ismert, nemhogy az állatok, emberek tekintetében. Édesapám, id. dr. Béres József agrárkutató volt, a megfigyelései az agráriumból indultak el. Fő felismerése az volt, hogy a folyamatos talajhasználattal bizonyos létfontosságú anyagok kiürülnek a talajból, nem jut elegendő a fejlődő növénybe, és ez gyengíti a betegségekkel szembeni ellenálló képességüket, végső soron az egészségüket. Logikus következtetés, hogy az egészség megtartásához kellenek ezek a tápanyagok. Odáig jutott, hogy nem csupán egy vagy néhány elemet szükséges pótolni, hanem minden esszenciális tápanyagot komplex módon. Rájött, hogy a mikrotápanyagok nem csak a növénynek fontosak, hiszen onnan belekerülnek az állat és az ember szervezetébe is. Vagyis, ha hiány van a talaj szintjén, akkor hiány lesz az ember szintjén is, és már a marginális nyomelemhiány is különböző tünetek-ben, krónikus betegségekben jelenhet meg. A nyomelemek komplex élettani jelentőségének és pótlásának fontossága az ember szintjén forradalmi gondolat volt, amivel édesapám megelőzte a korát, és ahogy az ilyenkor lenni szokott, bőven érték támadások miatta.

Béres Marcell: Az, hogy az egészséghez szükségünk van vitaminokra, ásványi anyagokra és nyomelemekre, ma már kézenfekvő. A hatvanas években azonban az, hogy a cink vagy a szelén használható immunerősítésre, és ily módon prevenciós eszköz lehet, világszinten sem volt ismert. Talán ha nagyapám a világ más helyére születik, Nobel-díjas lehetne – még ha szerénytelenül hangzik is. Csakhogy ő Szabolcsban született, ott is dolgozott, és semmiért nem hagyta volna el a szülőföldjét.

Vannak tehetséges emberek, akikből mégsem lesz legenda. Talán találmányán kívül annak elfogadtatásáért vívott példaértékű küzdelme és személyisége is kellett ehhez.

B. J.: Valóban, hiszen gyerekkorától kezdve a tudásvágy és a szorgalom hajtotta őt. De ikonikussá, azt hiszem, azáltal vált, hogy a megszerzett tudáshoz és az általa elért eredményhez ragaszkodni tudott. Amiben hitt, abból nem engedett, hiába próbálták lebeszélni róla. A nyomelemek fontossága tekintetében nem lehetett kétségeket ébreszteni benne még akkor sem, ha erről az akkori tudományos világot nem tudta meggyőzni. A készítmény 1972-ben jött létre, tudományos alaposságú humán vizsgálatára azonban csak a vállalatunk megalakulása után kerülhetett sor, és 2000-ben nyilvánították gyógyszerré.

B. M.: Nagyapa valóban karizmatikus személyiség volt, de talán ahhoz, hogy példakép lett, kellett a hetvenes évek társadalmi háttere is. Az emberek legyengültek voltak – nem csak egészségügyi értelemben –, és ő reménysugarat tudott adni sokaknak. Szakmai féltékenység, meg nem értettség mellett politikai támadások is érték, de ő kiállt, senki és semmi nem tudta eltéríteni a maga útjáról, az igazság harcosa lett az akkori rezsimmel szemben.

Talán még egy jellemvonását kiemelhetjük: az empátiát. Tudjuk, hogy önzetlenül segített a hozzá fordulókon – ellenszolgáltatás nélkül adta a Cseppeket az őt megkeresőknek, holott mondhatjuk, ebből meggazdagodhatott volna, ha az akkori óriási érdeklődést nézzük.

B. J.: Őt egész más hajtotta, a segíteni akarás. Húgának betegsége nagy ösztönzőerőt adott neki, hogy megoldást találjon az emberi betegségek területén is, és létrehozzon egy készítményt, ami segíthet rajta. Amikor az emberek elkezdtek áramlani Kisvárdára, számára az igazi megerősítés a rengeteg elismerő visszajelzés volt, az, hogy tudott segíteni akár kisebb, akár komolyabb betegségek orvoslásában.

Szakember énjéről – több film és könyv után – mi is képet kaphattunk. Ám volt egy oldala, amit csak Önök ismerhetnek: az apáé, a nagyapáé. Kérem, meséljenek erről is!

B. M.: Távol éltünk egymástól: ő Kisvárdán lakott, mi pedig Budapesten, s gyerekkoromban a két város közti több mint 300 kilométernyi távolság még sokkal „messzebb” volt, mint manapság, de azért néhány havonta találkoztunk. Amikor együtt voltunk, rengeteget mesélt nekünk a régi dolgokról, katonaélményeiről, a növényekről, a Tiszáról… oda olykor el is mentünk vele. A természet szeretete sugárzott belőle.

B. J.: Gyerekszerető, családszerető ember volt, de az igazsághoz hozzátartozik, hogy kevés időt tudott velünk tölteni. Korán indult munkába, estefelé jött haza, ahol várt még rá a kertünk, sok mindent megtermelt ott; a kert volt a mindene. A gyereknevelés leginkább édesanyánkra maradt, persze ettől még jó volt a kapcsolatunk. Szép közös élményeket hordozok: kirándultunk, horgásztunk, meglátogattuk a nagyszülőket, és még játékra is futotta, sokat pingpongoztunk… egyszerűen éltünk.

Az értékeket többnyire nem formálisan adja át egyik generáció a másiknak, gondolom, nem volt olyan, hogy édesapja hosszú intelmeket idézett volna Önhöz, vagy Ön a fiához arról, hogy hogyan is kell élni. Ugyanakkor ezek az értékek észrevétlenül formálják az embert. Ma hogyan fogalmaznák meg, mik azok a sarokpontok, amikhez igyekeznek tartani magukat akár a munkában, akár a magánéletben, és amelyeknek a gyökerét a családi múltban kereshetjük?

B. M.: Ami mindennap a fejemben van és vezeti az életemet, az az igazsághoz való ragaszkodás, még ha egész más problémákkal szembesülünk is mi, mint ő annak idején. Az, hogy minőségi termékeket hozunk forgalomba hiteles kommunikációval, az arra vezethető vissza, hogy hiszünk a nagyapámtól és a szüleinktől kapott értékrendben. Abban, hogy nem a pénz az elsődleges, hanem hogy segítsünk másoknak, és hogy szakmaisággal, becsülettel tegyük ezt.

A teljes interjút a Béres Egészség magazin 2022. őszi/téli lapszámában olvashatja elamely digitális változatban is elérhető weboldalunkon!

FORRÁS: BÉRES EGÉSZSÉG MAGAZIN – 2022. ŐSZI/TÉLI SZÁM
FOTÓ: SCHUMY CSABA
Közzétéve: 2022.09.06