Édes függőségünk: mire utalhat a csillapíthatatlan vágy az édességek iránt?
Vegyük sorra egészségtelen szokásainkat! Miről mondanánk le a legnehezebben? Sokaknál első helyen az édességek fogyasztása, a nassolás áll, ennek pedig a fizikai mellett lelki okai lehetnek.
Sokan vágnak bele mostanában fogyókúrába – jó esetben életmódváltásba – már a nyárra gondolva. A még elszántabbak már év eleje óta tartják a fogadalmukat. Legyen bármily kíméletes és fenntartható is egy efféle program, megvonás nélkül nem nagyon megy, ha valódi és tartós változást szeretnénk. Egyértelmű: nem fogunk fogyni, ha sok zsiradékot, cukrot, sót viszünk be a szervezetünkbe, ahogy akkor sem, ha összességében az energiafelhasználásunkhoz képest túl sok kalóriát fogyasztunk. Mindenkinek más okozza ilyenkor a legnagyobb nehézséget: valakinek a kisebb adagok, másnak a csipszekről és hasonlókról való lemondás, megint másnak a péksütemények mellőzése. Amire azonban a legtöbben panaszkodnak, az az édességtől való tartózkodás. Sokan tapasztalják meg ilyenkor a sóvárgást, amit cukorpótlókkal készülő nassolnivalókkal, esetleg aszalt gyümölccsel tudnak csillapítani. Ám az erős édességvágy nem csupán fogyókúra idején jelentkezhet.
Ősi élvezet
Speciális élelmiszerről van szó, mivel a cukorral készülő finomságok iránti sóvárgás nem csupán fizikai, de lelki jelenség is. Hajlamosak vagyunk nem csupán az íze miatt kötődni hozzájuk, de szinte függővé válni tőlük érzelmileg. Ennek magyarázata egyszerű: az anyatej íze édes, így, ha később édességet eszünk, az felidézi bennünk ezt a harmonikus korszakot; újra és újra vágyni fogunk rá, hogy átéljük azt az erős biztonságérzetet és nyugalmat, ami csecsemőkorunkban az édes ízhez kötődött.
Ezt támogatja egy fizikai reakció is: a nyelvünkön található ízlelőreceptorok édes íz érzékelésekor örömérzetet kiváltó jelet továbbítanak az agyba. Ennek hátterét az evolúcióban találjuk: elődeinknek még nem állt rendelkezésükre kalóriatáblázat, így az édes íz segített nekik felismerni az energiadús táplálékokat.
Ám ezek csupán a jelenség gyökerei, számtalan körülmény épülhet ezekre, ami mind abba az irányba hat, hogy minél több és több cukrot, csokoládét fogyasszunk. Ha ez a vágyunk nagyon erős és állandósul, érdemes megkeresni a még konkrétabb, egyéni okát.
Fiziológiai és pszichés magyarázatok a háttérben
A fiziológiai okok között gyakori a vércukorszint ingadozása: Az egyszerű szénhidrátok – mint például a cukor – ugyanis gyorsan megemelik a vércukorszintet, ez pedig nagy energialöketet ad, de csupán átmenetileg. Gyorsan követi az inzulinreakció: a vércukorszint hirtelen csökken, ami azonban ismét kiváltja az édesség utáni sóvárgást – már kész is a körforgás.
Érdekes kérdés a csokoládé utáni sóvárgás. A csokoládé számos biológiailag aktív anyagot tartalmaz, amelyek iránti igény a hormonális státusz és a lelkiállapot függvényében epizodikusan megemelkedhet, ami a csokoládé iránti vágyakozásban mutatkozhat meg. Egyes kutatók arra is felhívják a figyelmet, hogy mivel a csokoládé nagy koncentrációban tartalmaz magnéziumot, a csokoládé utáni megnövekedett vágy azt is mutathatja, hogy a szervezetünk igényli a magnéziumbevitel növelését. (Forrás: DOI: 10.1016/S0002-8223(99)00307-7)
A magnézium egy olyan ásványi anyag, amelynek központi szerepe van szervezetünkben, pl. a normál energiatermelő anyagcsere-folyamatokban, az idegrendszer megfelelő működésében, hozzájárul többek között a normál pszichológiai funkció fenntartásához.
A króm hozzájárul a normál vércukorszint fenntartásához. Ennek pontos mechanizmusa nem ismert, de kutatók szerint a króm javíthatja a sejtek inzulinra adott válaszát.
Érdekes, hogy még hormonális rendellenességek is együttjárhatnak inzulinrezisztenciával, ilyen például a policisztás ovárium szindróma (PCOS).
A pszichológiai háttérről már volt szó, persze attól még, hogy gyerekkorunkban anyatejet ittunk, nem leszünk mindannyian édességfüggők. Az emberek igen nagy része azonban stressz, szorongás vagy depresszió idején édességekhez nyúl, ha nem is tudatosan. A cukor bevitele átmenetileg megemeli a szerotoninszintet; ez az a hormon, aminek erős hangulatjavító hatása van.
Nem is gondolnánk, de még kulturális, szocializációs tényezők is szerepet játszhatnak. Gondoljunk csak bele: sokan gyerekkoruktól kezdve jutalomként kapják az édességet, ezt a fajta feltételes reflexet pedig nehéz kiiktatni. Annyi változik, hogy felnőttkorunkban már magunkat ajándékozzuk vagy épp vigasztaljuk meg…
Így csökkenthetjük az édességvágyat:
– Kiegyensúlyozott táplálkozás: A rostban gazdag ételek, teljes kiőrlésű gabonák és fehérjék fogyasztása stabilizálja a vércukorszintet, és csökkenti a sóvárgást. A lassan emészthető keményítőben gazdag termékek fogyasztása kevésbé emeli meg a vércukor koncentrációját az étkezések után.
– Tápanyagok pótlása: Magnéziumból és krómból mindig jusson elég a szervezetünkbe! A zöld leveles zöldségek, a magfélék és a teljes kiőrlésű gabonák mind jó források.
– Tudatos étkezés: Az édesség utáni vágy nem csak tömény cukros dolgokkal elégíthető ki. Ma már sok egészséges alternatíva létezik, a legjobbak például a gyümölcsök és a joghurtok.
– Édesítés másként: Ízesítsünk kevésbé intenzíven, és próbáljuk ki a különféle cukorpótlókat! Ám ezeket sem szabad korlátlanul használni, már csak azért sem, mert elnyomják az alapanyagok természetes aromáit.
– Stresszkezelés: Egy kocka csoki bekapása gyors megoldás, ám csak elmélyíti a függőséget. Ha sok a stressz, próbáljunk ki más nyugtató technikákat, mint a meditáció, a jóga vagy a mélylégzés, amikkel visszafoghatjuk az érzelmi evést.
Ha mindez nem elegendő, akkor szakember segítheti kizárni az esetleges egészségügyi problémákat.
