Életkor és kognitív állapot: törvényszerű-e a szellemi hanyatlás, ahogy öregszünk?

Nehéz elfogadnunk a tényt, hogy felettünk is eljárnak az évek. Fiatalabb korunkban jellemzően a külsőnk miatt aggódunk, később a fizikai tünetek lesznek fontosabbak, és bizony sokan rádöbbennek, hogy már az agyuk sem fog úgy, mint egykor. Törődjünk bele vagy küzdjünk a folyamat ellen?

Mindenki találkozott már olyan nyolcvanévessel, akinek vág az agya, sőt, akár még dolgozik is napi néhány órában. Nem egy tanár, orvos, tudós aktív ebben a korban is. Ugyanakkor ott vannak azok, akik akár már hatvan-hetvenévesen segítségre szorulnak mindennapi életvitelükben. Ahogy telnek az évek, ott motoszkál bennünk a gondolat: mi vajon melyik csoportba tartozunk majd? Törvényszerű-e, hogy egyre kevésbé fogjon az agyunk, működjön a memóriánk vagy ezek a funkciók karbantarthatók?

Szellemi hanyatlás: együtt jár az öregedéssel?

Az öregedés folyamata során bizonyos kognitív képességeink mindenképp megváltoznak. Például a feldolgozási sebesség és a munkamemória kapacitása már a harmincas éveinkben elkezdhet csökkenni, ám ekkor még enyhén. Ez azonban nem jelenti azt, hogy minden agyi funkciónk romlik; a szókincsünk, az olvasási és a verbális érvelési képességünk gyakran változatlan marad, sőt, javulhat is, ahogy idősödünk.

Mi okozza a mentális képességek változását?

Az életkorral összefüggő kognitív változások folyamata nem egytényezős. Időskorban módosul az agyszerkezet – például kisebb lesz a frontális és a temporális lebenyek térfogata -, ami önmagában hátrányos lehet. De az agyi aktivitás is módosul, különösen a kéreg, a kisagy és a hippokampusz területén, ez is befolyásolja a teljesítményünket. Utóbbi például kulcsszerepet játszik az emlékek kialakításában és tárolásában – ez a magyarázata annak, hogy a memória romlása az öregedés egyik leggyakoribb tünete.
Az úgynevezett prefrontális kéregben bekövetkező változások pedig a munkamemórián és a végrehajtó funkciókon „rontanak”, márpedig ezek elengedhetetlenek a komplex feladatok végrehajtásához, és a figyelem fenntartásához.

Meddig tekinthető természetesnek a kognitív hanyatlás?

Fontos megkülönböztetni az öregedéssel járó normális, úgynevezett élettani változásokat a kóros állapotoktól. Ha enyhe memóriazavarokat és a feldolgozási sebesség csökkenését tapasztaljuk (vagyis lassabban reagálunk dolgokra, nehezebben koncentrálunk, visszakérdezünk), az általában nem befolyásolja jelentősen a mindennapi életvitelt. Egy otthon felejtett mobiltelefonból, egy naptároldal elnézéséből vagy egy adat kieséséből nem történik tragédia. Azonban, ha ez a jelenség már zavarja az egyszerűbb tevékenységeket is, felmerülhet a demencia vagy más neurokognitív rendellenesség gyanúja.

Minden kreatív tevékenység segíti az agyi frissesség megőrzését

Festés, rajzolás, kézműveskedés… tudjuk, hogy a kreatív tevékenységek sok örömet okoznak. Az idegtudományban azt is bizonyították, hogy ezek serkentik az agyműködést, a különféle megoldásokon való gondolkodás ugyanis új idegpályákat hoz létre, így támogatva a kognitív képességek megőrzését.A Brain Awareness Week fő témája idén Európa-szerte az agy és a művészetek kapcsolata volt. Itt hangzott el, hogy az emberi agy körülbelül 86 milliárd neuront tartalmaz, amelyek folyamatosan kapcsolatban állnak egymással, és új szinaptikus hálózatokat építenek ki a megélt tapasztalatok hatására. Ez a folyamat nem áll le az idősödéssel, de ahhoz, hogy folytatódjon, impulzusokat kell kapnia. Ha agyunkat ilyen módon is használjuk, „trenírozzuk”, akkor megmarad a gondolkodási rugalmasságunk, továbbra is képesek leszünk tanulni, és lassul a hanyatlás mértéke. „A közelmúltban az Egyesült Királyság különböző múzeumaiban agykutatók azt vizsgálták, milyen hatással van a művészet az emberi agyra” – számol be róla Dr. Bohács Krisztina, a kognitív képességek fejlesztésével foglalkozó intelligenciakutató, a GEM Tanulási Központ szakmai vezetője. „A festmények agyhullámokra gyakorolt hatását elektroencefalogramos (EEG) monitorral tesztelték több mint húszezer látogatón. Megállapították, hogy azok, akiknek hetente részük volt valamilyen művészeti élményben, nemcsak boldogabbnak érzik magukat, de jobb mentális állapotban is vannak, mint a többiek.

A szakértő hangsúlyozza: már 45 perc alkotás után is drámaian csökken az emberek kortizolszintje (vagyisa felhalmozódott stresszhormon), kevésbé alakul ki náluk szorongás, depresszió.
Sokan kutatják az úgynevezett „superagers” csoport tagjainak életformáját is. „Ők azok, akik az átlagnál jóval magasabb kort érnek meg. Ami közös bennük: rendszeresen olvasnak, szabadon termelődik bennük a BDNF (Brain-Derived Neurotrophic Factor) nevű fehérje, amely egyrészt gátolja a meglévő agysejtek pusztulását, másrészt segíti újak születését, a neuronok közötti kapcsolatok fejlődését.” Ebbe már csak azért is érdemes energiát tenni, mert jelenleg nem ismerjük az Alzheimer-kór és a demencia gyógymódját; ezek kialakulását legfeljebb lassíthatjuk. Ám a memóriakészségek csiszolásával és fenntartásával, kreatív tevékenységekkel, egészséges életmóddal megvédhetjük magunkat a degeneratív betegségektől. Az elménk edzését legalább annyira előtérbe kell helyeznünk, mint amennyire testünk állapotára koncentrálunk. Csak így lehet igazán jó az életminőségünk – legyünk akárhány évesek is.

Nyitókép: shutterstock.com