5 izgalmas újítás, ami megváltoztathatja a jövő orvoslását
A digitalizáció betörésével óriási változások zajlanak az orvostudományban, még ha nem is minden újítás érkezik meg rögtön a mindennapjainkba. Íme, néhány forradalmi innováció a kutatólaborok tájáról.
Gyógyítás távolról
Már létezik olyan online platform, ahol a beteg panaszai alapján algoritmus segít eldönteni, milyen szakterülethez forduljon az illető, sőt, időpontot is foglal számára. De kiszűri azokat is, akiknek nem muszáj orvoshoz menni, hiszen képernyőn keresztül is választ kaphatnak egyszerűbb kérdésekre, így nem foglalják az egészségügy kapacitását.
Tesztelnek már olyan rendszereket is, amelyeknél a páciens egy AI-alapú kérdőívet tölt ki, amely segíti a panaszok előszűrését. Csak ezután kerül sor személyes vagy videós konzultációra, amire az orvos a program által rendszerezett információk alapján készülhet fel.
Már nem elképzelhetetlen a telemedicina – különösen a bőrgyógyászatban, a pszichológiában és a krónikus betegek gondozásában, vagyis olyan szakterületeken előnyös, ahol nem elengedhetetlen a személyes találkozó. Bőrgyógyászati panasz esetén például a páciens lefotózza a tüneteit, és elküldi az orvosnak. A digitális konzultáció persze nem mindig válhatja ki a szakember munkáját, de hatékony kiegészítője lehet a személyes vizitnek.
Nagy segítség lehet egy ilyen fejlesztés az elöregedő társadalmakban, ahol egyre több a demens időskorú. Külföldön kidolgoztak már olyan segítő programokat is, amelyeknél egy úgynevezett avatár arra ügyel, hogy az érintett bevegye a gyógyszereit. Arra is létezik már technikai megoldás, hogy a páciens beültetett monitorozással éljen: egy gép folyamatosan figyeli a vérnyomását, vércukorszintjét, elküldi az adatokat egy központi szerverre, ahol szintén gép elemzi ezeket, és jelez az orvosnak, ha problémás eltérést talál.
AI a diagnosztikában, döntéstámogatásban
A mesterséges intelligencia ma már a gyógyításban sem megkerülhető. Az egyik legaktívabban fejlődő, ezt alkalmazó szakterület a képalkotó diagnosztika. Főként – de nem kizárólagosan – a magánellátásban működnek már olyan rendszerek, amelyek például tüdő-CT vagy gerinc-MR vizsgálatoknál képesek automatikusan jelölni elváltozásokat, vagy a mammográfiás felvételen megmutatják az orvosnak, hova érdemes fókuszálni. A program felhívja a figyelmet a lehetséges eltérésekre, de az értékelést továbbra is szakorvos végzi. Ez nemcsak egyszerűsíti, de gyorsítja is a munkát. Tudjuk, hogy a stroke-ellátásban kulcsfontosságú a gyorsaság. Magyarországon évek óta működik a távértékelés: huszonnyolc centrum CT-adatai jutnak el egy központi szerverre, és ha nagy a baj, a mentő egyből a legmegfelelőbb ellátóhelyre indul.
A terápiás lehetőségek feltérképezésében is segít a számítástechnika. Az állami ellátásban többnyire még tesztfázisban vannak azok a módszerek, amikor digitális elemzést használnak a legfontosabb döntések során – például az onkológiában. A mesterséges intelligencián alapuló program például célzott terápiát ajánl a beteg genomikai profilja alapján. A végső döntés természetesen ezúttal is az orvosi csapat kezében marad.
Robotok a műtőben – a precízió új dimenziója
A sebészet ma már nem ott tart, hogy „felnyitjuk és megnézzük, mi a baj”. A modern orvoslás célja, hogy minél kevesebb vágással, minél pontosabban avatkozzon be a szervezetbe. Ebben segítenek a sebészeti robotok.
A legismertebb a da Vinci, amelyet külföldön már sok kórházban használnak. A sebész nem közvetlenül a beteg fölött dolgozik, hanem egy vezérlőpultnál ül, és apró robotkarokat irányít. Ezek a karok sokkal finomabb mozdulatokra képesek, mint az emberi kéz, és kiszűrik az esetleges remegést is. Prosztataműtéteket, nőgyógyászati beavatkozásokat vagy szívsebészeti operációkat is el lehet végezni úgy, hogy a beteg sokkal hamarabb felépül.
De a fejlődés itt nem áll meg. A kutatók azon dolgoznak, hogy a robot „érezze” is, milyen erővel ér a szövethez – például tudja, mikor szabad még húzni egy eret, és mikor szakadna el. Ez az úgynevezett „tapintásérzékelő” robotsebészet a következő évtized egyik legígéretesebb kutatási iránya.
Eközben a minimálisan invazív eljárások rohamosan terjednek: ma már az agyat sem mindig kell megnyitni ahhoz, hogy beavatkozást végezzenek. Az úgynevezett fókuszált ultrahang például MRI-vezérléssel képes a koponya felnyitása nélkül „kiiktatni” egy remegést okozó agyi pontot – a Parkinson-kór kezelésében ez már több országban valóság, Magyarországon pedig klinikai kutatások folynak ezen a területen.
A sebészet tehát a precízió, gyorsabb gyógyulás és kisebb megterhelés irányába halad – a robot nem veszi át az orvos helyét, csupán – úgymond – meghosszabbítja a kezét.
Szövetpótlás és „biológiai javítás”
A másik nagy forradalom a szövetpótlás és regeneratív orvoslás területén zajlik. Ma már nem utópisztikus elképzelés, hogy egy lebénult beteg újra járni tudjon, vagy hogy súlyos égési sérülés után új bőr nőjön; a tudósok azon dolgoznak, hogy az ideg- és szövetsérüléseket sejtszinten regenerálják. Egyre több sikeres kísérlet születik arra, hogy a gerincvelőben megszakadt idegpályákat elektromos impulzusokkal „átugorják”. A beteg agyából származó jeleket egy beültetett eszköz – egyfajta neuropacemaker – továbbítja az alsó végtagok felé, így a korábban mozdulatlan ember ismét járóképessé válhat.
A jövő egyik legizgalmasabb lehetősége, hogy ha valaki elveszíti egy végtagját, az agyát „átprogramozzák”, hogy egy művégtagot is ugyanúgy tudjon irányítani. Ez ma már nem sci-fi: vannak páciensek, akik olyan robotkart mozgatnak, amit közvetlenül az agyi aktivitás vezérel.
A laboratóriumokban helyenként már 3D-s bioprinting, vagyis élő szövetek nyomtatása is zajlik. Tudósok kísérleteznek mesterséges máj, vese, sőt akár agyszövet létrehozásával is. Informatika és biotechnológia találkozik; adott páciens saját sejtjeiből építhetik újra egy-egy testrészét.
Biológiai gyógyszerek: személyre szabott terápia
Szintén áttörést jelentett a biológiai gyógyszerek megjelenése, amely teljesen új megközelítést hozott a gyógyításba.
A hagyományos gyógyszerek vegyi úton készülnek, és általában ugyanazt a hatóanyagot kapja minden beteg. A biológiai gyógyszerek ezzel szemben élő sejtek segítségével készülnek, és sokkal célzottabban hatnak. Ezek a készítmények fehérjéket, antitesteket vagy enzimeket tartalmaznak, amelyek egy-egy betegség molekuláris okára hatnak.
Ennek köszönhetően elsősorban az onkológiai és immunológiai betegségek kezelése változik jelentősen. Például a HER2-pozitív emlőrák korábban igen rossz prognózisú betegség volt, ma viszont a biológiai terápiáknak köszönhetően sok beteg hosszú éveken át, vagy akár élethosszig tünetmentes maradhat.
A kutatások most a génterápiák irányába haladnak: ha egy betegségért egyetlen hibás gén felel, a jövőben akár azt is ki lehet „javítani” – így nem kell élete végéig gyógyszert szedni az érintettnek. Ez különösen ígéretes az örökletes anyagcsere- és idegrendszeri betegségek esetében. A biológiai gyógyszerek ezzel együtt nem „csodaszerek”, hanem a személyre szabott orvoslás első mérföldkövei. Vagyis nem a betegséget, hanem az adott beteg szervezetét gyógyítják.
