A környezettudatos mindennapokhoz az egyik legnagyobb motiváció, ha magunk is kapcsolódunk a természethez. Ennek pedig a természetjárás és túrázás az egyik legszebb gyakorlata. Amikor jó a kapcsolatunk a természettel, akkor az egyszerű hétköznapok során is magunk elé tudjuk képzelni az egészséges Földet, és könnyebben hozunk meg olyan környezettudatos döntéseket, amelyek eleinte akár hosszadalmasak, vagy akár macerásak lehetnek. A legegyenesebb út azonban talán az, amikor magát a természetjárást tesszük fenntarthatóbbá – ebben a blogcikkben ehhez adok nektek néhány praktikus ötletet.
Hogyan járjuk a természetet, hogy a természetnek is jó legyen?
Bár az érintetlen természet sok embernek vonzó lehet, az egyik legfontosabb alapszabály, hogy amennyire csak lehet, maradjunk a kijelölt túraútvonalon. Miért? A túrázás szerelmeseinek karbantartott ösvényen naponta akár több tucat ember is megfordulhat. Bár egy-egy hajtás előfordulhat, valószínűleg nem a túrabakancsok által kitaposott úton fog burjánzani az élet. Viszont az ösvény mellett élő növények és állatok igen érzékenyek lehetnek a taposásra. Az ösvényeken maradva segítünk megóvni ezeket a törékeny ökoszisztémákat, amelyek gyakran szabad szemmel nem is láthatók. De a kijelölt útvonalakon való túrázás segít megelőzni a talaj erózióját is, valamint a túrabakancsunkkal is kevésbé juttatunk káros szennyezőanyagokat az érzékeny élővilágba.
Ami még rendkívül fontos, hogy semmiképp ne hagyj szemetet a természetben – tudom, most arra gondoltok, hogy ne dobáljátok el, de nem egészen erre célzok. Sok helyen láthattok szemeteseket, akár egy táborhelyen vagy erdei tisztáson, de fontos, hogy amennyire csak lehet, ezeket se vegyétek igénybe. Az erdei és mezei állatok gyakran elég ügyesek ahhoz, hogy felnyissák a kukák tetejét és kirámolják a tartalmát. Ez egyrészt gondot okozhat akkor, ha már romlott étel van a szemetesben és az állatok ezt elfogyasztják – arról nem is beszélve, hogy ez valószínűleg nem a megfelelő táplálék számukra. Másrészt akár a szél is felboríthatja, ami által kiborul a szemét és olyan helyekre is eljuthat, ami már igencsak messze van az eredeti helyszíntől. Harmadrészt, ezen szemetesek ürítése gyakran a helyi erdészekre hárul, és valljuk be, ennél sokkal értékesebb munkát is végezhetnek, ha mindannyian hazavisszük az általunk termelt szemetet.
Mi kerüljön a hátizsákba?
Azzal talán nem mondok újat, hogy minél kevesebb – ezt női túrázóként különösen fontosnak tartom, hiszen egy átlagos felnőtt nő testsúlya körülbelül 15 %-kal kevesebb, mint egy átlagos felnőtt férfié. Ez még inkább érzékelhetővé válik, amikor arra gondolunk, hogy a hátizsákunk maximum a testsúlyunk 20 %-a lehet – erről és a túrázás egyéb női aspektusairól az egyik előző blogcikkünkben írtunk. Épp ezért azt vallom, amennyire lehetőségünk és persze pénztárcánk engedi, próbáljunk beszerezni többször használható, akár fenntartható anyagokból készült alternatívákat.
Étkezés:
Az egyik kedvenc étkezéssel kapcsolatos használati tárgyam az összehajtható szilikon dobozom, de ide sorolhatom az újrahasználható szalvétákat és a többször használatos evőeszközöket is. A túrázók körében rendkívül népszerű az úgynevezett spork, ami egyszerre kanál és villa (ezért a spoon és fork angol szavak összevonása), ennek pedig már teleszkópos összehajtható változata is létezik.
Higiéniai termékek és folyadékok:
Kifejezetten hasznosnak tartom piperecuccokhoz a szintén összenyomható mini folyadéktartókat, és ha már folyadék, az összenyomható hidratációs rendszerek és vizespalackok is hasznosnak bizonyulnak, ha a szomjunkat szeretnénk csillapítani. A higiéniai termékekhez sorolnám még a bambusz fogkefét és az újratölthető fokgrémtartót is, de a menstruációs kehely is sok szemetet tud spórolni a Földünknek, túrázás alatt és azon kívül is
Ha szappant vagy mosószert szeretnénk használni a természetben, nagyon fontos, hogy biológiailag lebomló anyagot használjunk – ilyenből már igen nagy választék van, és sokuk akár egyszerre szolgálhat szappanként, samponként, de akár még fogkrémként is! Persze nem vagyok feltétlenül a „tíz az egyben” termékek híve a mindennapokban, de túrázás során szívesen meghozom ezt a döntést, ha ezzel kevesebb, vagy lehetőség szerint egyáltalán nem juttatok káros anyagokat a természetbe.
Még egy tipp: ha tehetitek, kérjetek kölcsön! Ez vonatkozhat egy-egy eszközre, de akár komplett túracuccoknál is gondolkodhattok a kölcsönzésben. Legyen szó családtagokról, barátokról, vagy hivatalos kölcsönzőről, ha úgy érzitek, hogy évi egy-egy rövid túrához nem érdemes egy teljes kollekciót venni, mert csak a szekrényben állna használatlanul, akkor a kölcsönzéssel a Földnek és a pénztárcátoknak is segíthettek.
Akik hozzám hasonlóan imádják az utazós és túrázós cuccokat, annak jó hírem van: hónapról hónapra látok új ötleteket, kisvállalkozásokat, tanulmányokat arról, hogy hogyan tehetnénk fenntarthatóbbá a természetjárási szokásainkat. Ha ezt a cikket újraírnám egy fél év múlva, valószínűleg számos új tippet tudnék majd adni. Ha pedig nektek van még pár ötletetek, akkor írjátok meg, és visszatérünk rá egy következő blogcikkben!
