Ahogy beköszönt az ősz, más ételeket kívánunk. A görögdinnye és a hideg joghurt helyett jöhet a kakaós csiga, a sajtos melegszendvics, a krémes tészta, valamint a sütőből kivett, meleg és lehetőleg szénhidrátban gazdag egytálétel. Könnyű ezt azzal elintézni, hogy a test készül a télre, ezért több energiát kér. Csakhogy az emberi szervezet ennél jóval kevésbé romantikusan működik. Az ősz valóban belenyúlhat az étvágyunkba, de nem biztos, hogy egyszerűen éhesebbek leszünk. Sokszor inkább az változik meg, mennyire kívánatosnak érezzük az ételt.
Ősszel tényleg másképp kívánjuk az ételt
A megérzésünk, hogy valami megváltozott az első 20 fok alatti reggelek érkeztével, nem szubjektív, hiszen egy klasszikus, 315 felnőttet vizsgáló kutatásban is markáns évszakos mintázat rajzolódott ki: ősszel nőtt leginkább a napi energiabevitel, különösen a szénhidrát fogyasztás terén, nagyobbak lettek az adagok, gyorsabb az evés, és az emberek még a nagyobb étkezések végén is éhesebbnek érezték magukat. A szerzők szerint ez arra utal, hogy az évszak nemcsak azt befolyásolhatja, mennyit eszünk, hanem a jóllakottság érzékelését is.
Ez fontos különbség. Az éhség egyik része homeosztatikus: a szervezet jelzi, hogy energiára van szüksége. De létezik egyfajta hedonikus étvágy is, amikor nem feltétlenül üres a tank, egyszerűen vonzónak tűnik egy adott étel, „rákívánunk”. Ősszel valószínűleg ez a két rendszer együtt mozdul el – és az igazán izgalmas az, hogy minden jel arra utal, hogy nem ugyanazok az okok mozgatják őket.
Nem biztos, hogy a hideg kér még egy szelet sütit
Az egyik legkézenfekvőbb magyarázat, hogy a hidegben több energiát használunk fel a testhő fenntartására, tehát automatikusan többet is akarunk enni. Az első fele igaz: humán vizsgálatokban a mérsékelt hideg valóban növelte az energiafelhasználást. Egy metaanalízisből kiderült, hogy a 16–19 Celsius-fokos hidegterhelés átlagosan körülbelül 188 kilokalóriával emelte a napi energiafelhasználást.
Csakhogy az étvágy nem követi ilyen szépen a képletet. Egy másik kísérletben a 18 Celsius-fokos környezet növelte az energiafelhasználást, de sem az éhség, sem az elfogyasztott étel mennyisége nem változott a 24 fokos kontrollhoz képest. A „télire raktároz a testünk” tehát jól hangzik, de nem magyarázza meg az őszi-téli falásrohamokat.
A kialvatlan agy mást akar enni
A magyarázat azonban nem olyan egyszerű, hogy a kevesebb alvás egyenlő a gyakoribb, erősebb éhségérzettel. Elképzelhető tehát, hogy nem a gyomor kiabál hangosabban, hanem az agy választ másképp: agyi képalkotó vizsgálatban ugyanis alváshiány után megváltozott az ételjutalom feldolgozása, és vonzóbbá váltak a magasabb kalóriatartalmú ételek. Ez már közelebb visz ahhoz az ismerős őszi érzéshez, amikor nem bármit ennénk, hanem nagyon konkrétan valami édeset, zsírosat vagy épp egy meleg, tartalmas ételt.
A fény is beleszólhat az étkezési ritmusba
A rövidebb nappalok nemcsak hangulati szinten számítanak. A fény az egyik legerősebb jel, amelyhez a cirkadián rendszerünk igazodik, ez pedig az alvás mellett az étkezések időzítésével és a napszakos étvággyal is összefügg. Természetes körülmények között mért fényexpozíció időzítése például kapcsolatban állt a későbbre tolódó étkezési ritmussal és az esti fokozott éhséggel. Innen viszont nem érdemes egyenes vonalat húzni a népszerű „kevesebb napfény – kevesebb szerotonin – több csoki” képletéig. A kapcsolat sokkal összetettebb. A szezonális affektív zavarban valóban gyakori a fokozott étvágy és a szénhidrátkívánás, de ez klinikai állapot, nem magyarázat minden őszi ide-a-sütit-de-azonnal-süteményválságra.
Az ősznek megtanultuk az ízét
És van még egy tényező, amelyet a hormonális változásokra szorítkozó magyarázatok hajlamosak kihagyni: az emlékezet. A fahéj, a sült alma, a forró csoki, a sütőtök, a frissen sült fetás tészta vagy egy tányér sűrű sütőtökleves magokkal nem pusztán kalória. Ezek a finomságok visszahoznak egy sor olyan emléket, amelyek korábbi kellemes élményekhez, érzetekhez kötődnek, ezáltál megteremtve a tökéletes nosztalgikus komfortérzetet. Egy 2023-as áttekintés arra jutott, hogy a szezonális energiafelvételt nem lehet egyetlen biológiai kapcsolóval megmagyarázni: a hőmérséklet, a fényviszonyok, a hormonális változások, az ünnepek, a társas események és a környezet együtt alakítják, mennyit és mit eszünk. Magyarul: az „őszi étvágy” csak részben biológia, részben napi ritmus, részben pedig tanult komfort.
Fontos, hogy emiatt ne legyünk túl szigorúak önmagunkkal: nem feltétlenül az önfegyelem hiánya, ha októberben jobban esik a meleg, energiadús étel, sőt akár a nasi. Bűntudat helyett hasznosabb azt észrevenni, mi hajtja éppen a vágyat. Tényleg éhesek vagyunk? Netán kialvatlanok? Esetleg egész nap alig ettünk? Vagy egyszerűen komfortot keresünk egy sötét, nyirkos délutánon? Nem ugyanazok a helyzetek ezek, ezért a válasz sem ugyanaz. Néha egy rendes étkezés kell, máskor több alvás és nappali fény, olykor pedig egyszerűen belefér az a bizonyos fahéjas csiga is a sütőben sült krémsajtos tészta után – anélkül, hogy biológiai vészjelzést vagy akaraterő-probléma miatti lelkifurdalást gyártanánk belőle,
