Az elmúlt években a természethez való kapcsolódás kulcsfontosságú szerepet töltött be az életemben: az előző cikkekben meséltem már arról, hogy hogyan lett belőlem túrázós lány, hogy hogyan lett életem egyik meghatározó élménye az Országos Kékkörön töltött 72 napom, illetve hogy miért gondolom, hogy a természetjárás nem csak a természethez való kapcsolódásunkhoz járul hozzá, hanem az agyunkra kifejezetten jó hatással van. A természetszeretet volt az egyik oka annak is, hogy Európa egyik olyan országába akartam ideiglenesen költözni, ahol ameddig a szem ellát, előttünk lehet az érintetlen természet. Január 2-án így új szakasz kezdődött az életemben, hiszen ezen a napon léptem először Izland földjére és költöztem Reykjavík városába.
Már évekkel ezelőtt eljátszottam azzal a gondolattal, hogy a doktori kutatásom során huzamosabb időt szeretnék majd az északi szigetországban tölteni, és az élet úgy hozta, hogy az Izlandi Egyetem Fenntarthatósági Intézete meghívott egy féléves kutatói cserére a fővárosba. A választás nem volt véletlen: egy Finnországban töltött fél év és a Svédországban töltött mesterképzés után szinte egyenes út vezetett ahhoz, hogy egy újabb északi régióba vágyakozzon a szívem. Izland pedig különösen izgalmas természeti szempontból a vulkánkitörések, sarki fény, a csodás vízesések, hosszú túrák és az éjjel sem teljesen lenyugvó nap miatt.
Gyakran kérdezik, hogy ennyire szeretem-e a hideget, de én inkább úgy fogalmaznék, hogy csak nem zavarnak a mínusz fokok. A természethez való közelség, az északi életmód és a fenntarthatósághoz kötődő szakmai tudás mind-mind olyan szempontok, ami a hűvös idő ellenére is a skandináv és északi országok mellett szól. Azt pedig már most elárulhatom, hogy Izland biztosan nem az utolsó helyszín, ami beleillik a sorba, hiszen a következő hónapokban két hasonló vidékre is lesz lehetőségem ellátogatni – de mindent a maga idejében.
Fotók: Till Anilla
Egyszerre fagyos és forró
Izlandot méltán nevezik a jég és tűz földjének, és aki az utóbbi hónapokban követte a nemzetközi híreket, bizonyára értesült arról, hogy a Reykjanes-félszigeten tavaly év vége óta néhány hetente kitörik az ország legújabb vulkánja. Legutóbb épp pár napja tört ki és a kíváncsi tekintetek is elláthattak a vulkánig, persze biztonságos tíz kilométeres távolságból, de ez épp elég ahhoz, hogy szabad szemmel is láthassuk a fortyogó lávát. A vulkán közelében élő lakosok személyi biztonsága természetesen a legfontosabb, de az izlandiak mindennapjaiba – köszönhetően a gyakori vulkáni tevékenységeknek és a hirtelen időjárásváltozásoknak – beivódott a rugalmasság és a higgadtság. Ezt mi sem mutathatja jobban, mint hogy amikor az egyik kitörés kezdetekor ámulatba ejtve tapadtam a busz ablakára a fortyogó lávát nézve, miközben az izlandi utastársaimnak mintha csak egy átlagos csütörtök reggel lett volna. Izland a vulkánok mellett olyan különlegességekben is bővelkedik, mint a télen látható sarki fény, a gleccserek és a havas felföldek, vagy a nyáron megcsodálható szabadon mászkáló sarki rókák, fjordtúrák és persze az éjfélkor sem teljesen lenyugvó nap.
Izlandon mindenki természetmániás?
Az egész országban rendkívül népszerű az uszodába és a fürdőbe járás – amit mi magyarokként igazán átérzünk – de a költözésem első heteiben nem igazán értettem, hogy miért van szinte minden egyes úszómedence kint és nem bent, főleg, amikor az év nagy részében tíz fok alatti a hőmérséklet. Majd egy kedves ismerősöm rávilágított, hogy pontosan ez az érv amellett, hogy a szabad ég alatt legyenek a medencék. Az izlandiak minden lehetőséget meg akarnak ragadni arra, hogy a természetben legyenek, ezért szívesen üldögélnek kinti melegvizes medencékben. Ha szerencséjük van, még sarki fényt is láthatnak! A természethez való kötődés nemcsak a lakosságot jellemzi, de az idelátogatókra is átragad. Ha nyakunkba vesszük az országot, gyorsan azon kapjuk magunkat, hogy gyönyörű vízesések, geotermikus területek, akár még természetes melegvizes medencék is az utunkba kerülnek. Számos szervezett túrát is találhatunk, de kezdetnek akár egyszerűbb túrákra magunk is elmehetünk, hiszen a turisták által kedvelt helyszíneken kívül azt gondolom, itt szinte bárhol van egy-egy olyan ösvény, ami az emberek szeme elől rejtve marad. Az én kedvenc ilyen helyem Nauthúsafoss vízesése, ahol egy kissé elzárt völgyön keresztül sétálhatunk távol az emberektől, vagy a Hvalfjörður, ami egy Reykjavíkhoz közeli fjord, lélegzetelállító látványokkal.
Fotó: Till Anilla
Az izlandi túrák királynője
Nem múlhat el természetről szóló blogcikk anélkül, hogy megemlíteném Izland leghíresebb, lelkes természetjáróknak szóló útját, a Laugavegur túrát. Bár mindössze 54 kilométer hosszú (tudom, a hosszútávú túrázó beszél belőlem, amikor azt mondom „mindössze”), mégis a világ egyik legszebb útvonalaként tartják számon ezt a dél-izlandi kalandot.
Aki pedig szeretné megtoldani a Laugavegur túrát pár kilométerrel, annak a Fimmvörðuháls túrát szokták még javasolni, amivel máris körülbelül egy hétre lehet feltornázni az utat. Ez pedig egy igazi nomád élmény: akár sátorozhatunk szervezett csoporttal, barátokkal, vagy akár egyedül is. Én magam teljesen odáig vagyok az ötlettől! És hogy tapasztalatból mesélek-e erről a túráról? Nos, ami késik, nem múlik – mindenképp tartsátok a szemeiteket a következő blogcikkeken!
Fotó: Till Anilla
