Szenvedély vagy szenvedélybetegség – Hol a határ?

Szerző: Lippai Roland, újságíró, coach

A szenvedély az élet fűszere, ugyanakkor nagyon vékony határvonal választja el a függőségtől. Cikkünkben körüljárjuk, mi különbözteti meg a szenvedélyt a szenvedélybetegségtől, milyen tünetek jelzik a határ átlépését, és miért olyan nehéz felismerni a modern függőségek természetét.

Mindenkinek van valami az életében, amit szenvedélyesen szeret csinálni, amihez szenvedélyesen kötődik. A zene, a filmek, a videójátékok, a sport vagy éppen a munka mind-mind lehetnek olyan dolgok, amelyek az átlagosnál mélyebben megérintenek bennünket, amelyekhez mélyebbek tudunk kapcsolódni. De mégis adódnak fontos kérdések: Mikor érkezik el valaki arra vékony határvonalra, és lépi át az a pontot, ami elválasztja egymástól az egészséges motiváció által táplált szenvedélyt a káros megszállottságtól? Mikor beszélhetünk függőségről, és mikor csak rajongásról?

Szenvedély vs. függőség

A szenvedély és a függőség közötti különbség alapvetően a kontrollban és a hatásukban rejlik. A szenvedély egy pozitív belső hajtóerőt jelent, amely örömöt, motivációt és személyes fejlődést eredményez, miközben az egyén megőrzi a szabad választási lehetőségét, és nem ássa alá az önkontrollját. Értelmet ad a cselekvésnek, növeli az életminőséget, harmonikusan illeszkedik a mindennapokba. Ezzel szemben a függőség egy kényszeres, kontrollvesztéssel járó viselkedésforma, amely gyakran a negatív érzések elkerüléséből táplálkozik. A függőség beszűkíti a döntési szabadságot, felborítja a belső egyensúlyt. Romboló hatással van a kapcsolatokra, a munkára, az egészségre, miközben az egyén gyakran tagadásban él, elveszítve akár az önmaga feletti irányítást is.

Ez a különbségtétel különösen fontos napjainkban, amikor modern tényezők és tevékenységek sokasága – mint például a képernyőidő vagy az online vásárlás– elfogadott, sőt, támogatott társadalmilag, ugyanakkor eltúlzott jelenlétük az egyén életében komoly pszichológiai problémák forrásaivá válhatnak.

Kémiai és viselkedési függőségek

A 21. század új típusú függőségeket hozott magával. A viselkedési addikciók – például a játékfüggőség, a vásárlási kényszer, a virtuális függőség, vagy épp a filmek (sorozatok) világába való menekülés – gyakran ártalmatlannak tűnnek, de hosszú távon komoly pszichés, társas és anyagi következményekkel járhatnak. Ezek mellett továbbra is jelen vannak a klasszikus – úgynevezett kémiai – függőségek is, mint az alkohol-, a nikotin- vagy a droghasználat, amelyek a szervezet biokémiáját változtatják meg, és súlyos testi-lelki leépüléssel járnak. A viselkedési és a kémiai addikciók ugyan különböző formában jelennek meg, de közös bennük, hogy ugyanazokat az agyi jutalmazó központokat aktiválják. Emellett a függőség dinamikája – a kontrollvesztés, a megvonási tünetek, az életminőség romlása – rendkívül hasonló lehet.

A modern kori függőségek formái

Az alábbi példák azt mutatják be, hogyan csúszhat át egy ártatlan hobbi vagy szokás kontrollvesztett függőségbe.

Játékfüggőség

A videójátékok kikapcsolnak, izgalmas versenyhelyzetet teremtenek, sőt, barátságokat is eredményezhetnek, de ha napi több órát töltünk a játékkal, elhanyagoljuk miatta az alvást, étkezést vagy munkát, szorongunk, ha nem tudunk játszani, akkor ez már túlmutathat az egészséges mértékű szenvedélyen. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) 2018-ban hivatalosan is a mentális zavar kategóriába sorolta a játékfüggőséget.

Vásárlásfüggőség

A shoppingolás néha tényleg adhat egyfajta pillanatnyi megnyugvást, de ha a vásárlás rendszeresen érzelmi pótcselekvés (unalom, szomorúság, stressz ellen), bűntudat vagy szégyenérzet követi, tartós anyagi nehézséget okoz, akkor kényszeres vásárlási zavarról lehet szó.

Film- vagy sorozatfüggőség

A binge watching kultúrája sokunk számára lehet ismerős.

Ugyanakkor, ha a sorozatnézés miatt lemondunk a társasági eseményekről vagy a munkáról, esetleg a valóságból való menekülésre használjuk, akkor a szórakozás eszköze a valóság tagadásának eszközévé válhat.

Zenefüggőség

A zene ereje vitathatatlan, hiszen gyógyít, összeköti és inspirálja az embereket. Viszont, ha képtelenek vagyunk csendben lenni, mert a zene segít elnyomni olyan érzéseket, amelyekről nem akarunk tudomást venni, állandó zajjal menekülünk a belső konfliktusok elől, akkor a zene már nem támogat bennünket, hanem elfedi a nehézségeinket.

Edzésfüggőség

A fizikai aktivitás (az edzés) az egészség alapja, az egészséges életmód egyik legfontosabb pillére. Ugyanakkor a túlzott, kényszeres testmozgás mögött gyakran önértékelési zavar, szorongás vagy testképzavar húzódik meg.

Figyelmeztető jelek lehetnek:

napi többszöri edzés pihenőnap nélkül,

bűntudat akár egyetlen kihagyott edzésnap után is,

a fizikai fájdalom vagy sérülések figyelmen kívül hagyása az edzés érdekében.

Ez a fajta függőség alattomos, mert gyakran pozitív viselkedésnek álcázza magát („csak egészséges vagyok”), miközben kóros kényszerré válhat.

Technológia- és közösségimédia-függőség

A mobiltelefon mindig kéznél van, gyakran túlságosan is. Az eszközök képernyőit, az alkalmazásokat és a közösségi platformokat úgy tervezték, hogy minél hosszabb ideig fenntartsák a figyelmet és bent tartsák a felhasználókat.

A függőség legfontosabb jelei:

az állandó „frissítéskényszer” és FOMO (fear of missing out) érzése,

szorongás, ha nincs elérhető net vagy mobil,

a valódi emberi kapcsolatok elhanyagolása.

Ez a függőség különösen veszélyes, mert szinte észrevétlenül épül be a mindennapokba.

A szerelem, mint addikció?

Lehet szerelembe esni úgy, hogy az már függőséget jelent? A válasz az, hogy igen. Ha a kapcsolat megszállottsággá válik, minden más terület, tényező fontosságát elnyomja, vagy ha az önértékelésünk kizárólag a másik fél visszajelzésein múlik, akkor érzelmileg függővé válhatunk. Ez gyakran vezet az egészséges kötődésen alapulók helyett toxikus kapcsolatokhoz.

A modern pszichológia már figyel erre is

Korunk pszichológiája már nem csak a klasszikus szerfüggőségeket (pl.: alkohol, drogok) tekinti problémának. A viselkedési függőségek – amelyek ugyanúgy aktiválják az agy jutalmazó rendszerét – egyre inkább a figyelem középpontjába kerülnek. Valamennyi függőséget összeköti egy közös pont: a kontroll elvesztése.

A függőség neurobiológiája: miért nehéz leállni?

Legyen szó játékról, vásárlásról, virtuális valóságról vagy mozgásról, a viselkedési függőségek is ugyanazokat az agyi jutalmazási pályákat aktiválják, mint például a drogok vagy az alkohol. Dopamin (vagyis „boldogsághormon”) szabadul fel, ami rövid távon örömérzetet ad, de hosszú távon tolerancia kialakulásához és kontrollvesztéshez vezet. Bár nem mindenki válik függővé, a genetikai hajlam, a gyermekkori élmények, a stresszkezelési nehézségek mind-mind növelik a kockázatot.

Így teszteljük magunkat: szenvedély vagy függőség?

Tegyük fel magunknak ezeket a kérdéseket – és adjunk rájuk őszinte válaszokat – azokkal a dolgokkal kapcsolatban, amelyek szenvedélyesen érdekelnek bennünket.

Abba tudnám hagyni, ha muszáj lenne?

Zavarja-e a munkám, a kapcsolataim, az alvásminőségem?

Bizonyos érzelmek elkerülése miatt csinálom?

Már nem ad örömet, de nem tudom abbahagyni?

Ha több kérdésre is igen a válasz, érdemes lehet szakemberhez fordulni.

Hogyan lehet visszaszerezni az irányítást?

A függőségek felismerése önmagában is fontos lépés, de a valódi változás akkor kezdődik, amikor tudatosan igyekszünk visszavenni az irányítást az életünk felett. Ehhez nem feltétlenül van szükség nagy, drasztikus döntésekre, hanem inkább apró, következetes lépésekre, amelyek fokozatosan segítenek helyreállítani az egyensúlyt. Fontos tudnunk: ha úgy érezzük, egy viselkedésforma már túlmutat az egészséges határon, vagy önállóan nem tudunk változtatni rajta, akkor érdemes szakember segítségét kérni. Egy pszichológus vagy addiktológus támogatása nem a gyengeség jele, hanem a tudatosság és felelősségvállalás egyik formája. Az egyensúly megtalálása nem mindig könnyű, de elengedhetetlen a mentális jólét és a tartósan jó életminőség szempontjából.