Egy ritmusban a vízzel – beszélgetés Gadányi Zoltánával

Sportrovatunk első részében Siklósi Gergő történetén keresztül mutattuk meg, mennyi minden rejlik egy kiemelkedő sportteljesítmény mögött: fegyelem, kitartás, döntések, újrakezdések és egy nagyon is emberi út. Sorozatunkat most egy olyan sportolóval folytatjuk, aki egy másik világba, az evezés mindennapjaiba enged betekintést.

Gadányi Zoltána ezúttal nemcsak arról mesél, milyen az élet élsportolóként, hanem arról is, mi történik a versenyeken és edzéseken túl. Hogyan telnek a napjai, miért pont az evezés lett az ő sportága, mit adott neki ez a közeg, és hogyan látja saját útját sportolóként és emberként.

Hány évesen kezdtél el sportolni?

4 évesen, az evezést pedig 12 évesen kezdtem.

Mikor érezted először, hogy ez több lehet, mint hobbi?

Mindig is versenyszerűen sportoltam és komolyabban vettem, mint egy sima hobbit.

Mi fogott meg először ebben a sportágban?

Szeretek a vízen lenni, nagyon különleges az az élmény, amit az evezés ad.

Volt olyan pillanat, ami meghatározó fordulópontot jelentett a karrieredben?

2021-ben abbahagytam az evezést, majd 2023-ban tértem vissza edzőként a sportághoz és még akkor sem gondoltam volna, hogy valaha is újra versenyszerűen fogok evezni.

Hogyan néz ki nálad egy átlagos edzésnap?

Mindig két fő edzésem van, emellett minden nap végzek kiegészítő edzéseket (gyógytorna, erősítés, mobilizálás, bringázás).

Van verseny előtti rutinod vagy babonád?

Verseny/Futam előtt percre pontos menetrendet szoktam készíteni, ami segít fókuszban maradni.

Mi segít átbillenni a nehezebb napokon?

Maga az edzés, alapvetően nagyon szeretek edzeni, így, ha az evezésen kívüli életemben nehézség adódik, akkor ezzel maximálisan kitudok kapcsolni.

Hogyan regenerálódsz egy intenzív időszak után?

Szeretek egyedül lenni és pihenni, vagy a tesóimmal, barátaimmal programokat szervezni. Emellett a hosszú bringázások is jól esnek ilyenkor.

Mi volt a legnagyobb tanulságod egy vereségből?

Ez inkább önismereti, mint tanulság, de az, hogy a vereség még nagyobb motivációt tud adni, ilyenkor nem sokáig szoktam szomorkodni, inkább a megoldáson gondolkodok, hogy mit tudnék máshogy/jobban csinálni.

Hogyan kezeled a kritikát vagy a nyomást?

Elég magabiztos, rutinos sportoló vagyok, így egyik sem hat rám negatívan.

Mi az, amit a sport megtanított neked önmagadról?

Hogy bármilyen helyzetbe is kerülök, helyt tudok állni és bármit meg tudok oldani.

Mit mondanál ma a fiatalabb önmagadnak?

Hogy merj kiállni magadért és ne másoknak akarj megfelelni.

Mi motivál hosszú távon?

A fejlődés, szeretném elérni azt a pontot, amikor úgy érzem nincs több bennem, ennyit tudtam kihozni magamból.

Mit tanácsolnál azoknak a fiataloknak, akik most indulnak el ezen az úton?

A fizikai és mentális egészség a legfontosabb, úgy hogy mindig ezt tartsák szem előtt és hosszú távon a legkifizetődőbb is.

Hogyan kapcsolsz ki a mindennapokban?

Bringázok, filmet nézek, olvasok.

Melyik előadót választanád, hogy a születésnapodon zenéljen?

BTS

Melyik ország vagy város áll hozzád a legközelebb azok közül, ahová a sport eljuttatott?

Bled

Mi az a hétköznapi dolog, amiben szerinted egyáltalán nem vagy „élsportoló”? 🙂

Rendrakás

Egy dolog, amit sokan félreértenek az élsporttal kapcsolatban.

Nem csak az élsport jár lemondásokkal.

Mi az az érték vagy gondolat, amit szeretnél, hogy az emberek megjegyezzenek rólad?

Nem másoknál akarok jobb lenni, hanem magamnál.

Mi az a cél vagy álom, amit mindenképp szeretnél megvalósítani?

Szeretnék olimpián versenyezni.