A 2007-es születésű, székelyudvarhelyi Mihály Hanna 2021-ben, mindössze 13 évesen került a Nemzeti Kézilabda Akadémiára, ahol azóta végigjárta az utánpótlás ranglétráját, és mára egyre meghatározóbb szerepet tölt be az NB I-es női csapatban. A balszélső korosztályos válogatottként tagja volt az U18-as világbajnoki bronzérmet szerző együttesnek, később pedig a junior válogatottban is szerepet kapott. Küzdőszelleme, alázata és stabil teljesítménye révén 2026 januárjában a hónap női akadémistájának választották a NEKA-n. Hanna célja, hogy folyamatosan fejlődjön, stabil teljesítményt nyújtson, és hosszú távon is bizonyítsa helyét a felnőtt kézilabdában.
Alapinformációk / Sportkártya
- Név: Mihály Hanna
- Sportág: kézilabda
- Poszt: balszélső
- Csapat: NEKA
- Csapattagok száma: kerettől függően körülbelül 16-20 fő
- Következő nagy cél: stabil és jó szereplés az NB I-ben, valamint a folyamatos fejlődés
Jellemzően hány évesen kezdenek el sportolni a csapattagok?
Általában 6–10 éves kor között.
Mi az, ami először megfog ebben a sportágban?
A játék dinamikája és gyorsasága, a kemény fizikai küzdelem, valamint az a semmihez sem hasonlítható csapatszellem, amely a kézilabdát jellemzi.
Hogyan néz ki nálatok egy átlagos edzésnap?
Délelőtt általában konditermi edzésünk van, délután pedig labdás edzés következik, mindez folyamatos regenerációval kiegészítve.
Van verseny előtti rutinotok vagy babonátok?
Nincs kimondott babonánk.
Mi segít átbillenni a nehezebb napokon?
A csapattársak támogatása, az egymásból merített energia, valamint azok a célok, amelyekért elkezdtük ezt az egészet.
Hogyan regenerálódtok egy intenzív időszak után?
Hengerezéssel, Normatec használatával, megfelelő táplálkozással és elegendő alvással, valamint amikor lehetőségünk van rá, teljes fizikai és mentális kikapcsolódással.
Mi volt a legnagyobb tanulságotok egy vereségből?
A vereség nem a végállomás, hanem az egyik legjobb tanulási lehetőség. Rávilágít arra, hogy miben kell még fejlődnünk.
Hogyan kezelitek a kritikát vagy a nyomást egyénileg és csapatként?
A szakmai kritikát igyekszünk beépíteni, a külső zajt pedig kizárni. A nyomásra motivációként tekintünk, nem pedig teherként.
Mi az, amit a sport tanít nektek nap mint nap?
Fegyelmet, alázatot, kitartást, valamint azt, hogy egyéni siker nem létezik csapatmunka nélkül.
Mit jelent számotokra az egészség?
A hosszú sportpályafutás egyik legfontosabb alapját. Fizikai és mentális egyensúlyt, valamint azt, hogy tudatosan figyeljünk a testünkre.
Mi motiválja a csapatot hosszú távon?
A közös sikerek élménye, a fejlődés iránti vágy, valamint az, hogy az NB I-ben is kihozzuk magunkból a maximumot.
Van olyan csapat vagy sportoló, akire inspirációként tekintetek?
A nemzetközi élmezőny legjobb kézilabdázói és csapatai, akik elszántságukkal és profizmusukkal mutatnak példát számunkra.
Milyen kompromisszumokat kell meghoznotok a sport miatt?
Kevesebb szabadidő jut a családra és a barátokra, emellett szigorú napirendhez és folyamatos fizikai terheléshez kell alkalmazkodnunk.
Mit tanácsolnátok azoknak a fiataloknak, akik most indulnak el ezen az úton?
Bízzanak a munkában, legyenek kitartóak a nehéz pillanatokban is, és soha ne veszítsék el a játék örömét.
Mi a „szupererőtök” csapatként?
A gyorsaságunk, az összetartásunk és az, hogy a pályán és azon kívül is igazi csapatként működünk.
Milyen a kapcsolatotok a pályán kívül?
Nagyon szoros. Nemcsak csapattársak, hanem jó barátok is vagyunk, és mindig számíthatunk egymásra.
Melyik előadót választanátok, hogy egy csapatbulin zenéljen?
Nem tudnék egyetlen előadót megnevezni, mert nagyon színes a csapat zenei ízlése.
Melyik ország vagy város áll hozzátok a legközelebb azok közül, ahová a sport eljuttatott?
Nehéz lenne egyetlen helyet kiemelni. A nagy nemzetközi utánpótlástornák helyszínei és az edzőtáborok során megismert városok egyaránt sok emlékezetes élményt adtak nekünk.
Három szó, ami legjobban jellemez titeket csapatként:
Lendület, összetartás, küzdeni akarás.
Kedvenc motivációs idézet vagy mondat:
„A kemény munka mindig kifizetődik.”
Kedvenc regenerációs módszer:
Hengerezés, jégfürdő, szauna.
Kedvenc nassolnivaló, ami megjelenik az edzéseken:
Banán.
Egy dolog, amit sokan félreértenek az élsporttal kapcsolatban:
Sokan azt gondolják, hogy az élsport csak a mérkőzések 60 percéről szól, miközben mögötte évek kemény munkája, rengeteg lemondás és sokszor sérülésekből való visszatérés áll.
Mi az az érték vagy gondolat, amit szeretnétek, hogy az emberek megjegyezzenek rólatok?
Hogy egy csupaszív, soha fel nem adó csapat vagyunk, amelynek tagjai egymásért és a közösségért is küzdenek.
Mit ad nektek ez a sport csapatszinten és egyénileg?
Tartást, életre szóló barátságokat, fegyelmet és rengeteg felejthetetlen élményt.
Mi az a cél vagy álom, amit mindenképpen szeretnétek megvalósítani?
Trófeákat nyerni, nemzetközi szinten is bizonyítani, egyénileg pedig eljutni a felnőttválogatottságig.
Mi volt a legviccesebb vagy legkaotikusabb közös élményetek?
Talán a hosszú buszutak, amelyeken az énekléstől a közös játékokon át szinte minden megtörténik.
Van olyan mondat vagy motivációs beszólás, ami legendássá vált a csapatban?
Nem tudnék egyetlen ilyet kiemelni.
Miből érzi meg egy új játékos először, hogy „ide tartozik”?
Amikor az első beilleszkedős vicceken már együtt nevet a többiekkel, a pályán pedig azt érzi, hogy azonnal számíthat a csapattársaira.
Vannak közös programjaitok edzésen kívül?
Igen, gyakran kávézunk vagy sütizünk együtt, meccseket nézünk és társasozunk.
Van olyan hagyományotok vagy szokásotok, amit minden szezonban együtt csináltok?
Ilyenek például a közös szezonnyitó és szezonzáró vacsorák.
Mi az a pillanat, amikor leginkább érzitek, hogy valódi csapat vagytok?
Amikor egy szoros mérkőzésen hátrányból sikerül fordítanunk, és a dudaszó pillanatában együtt ünnepelhetjük a győzelmet.
Volt olyan nehéz időszak, ami különösen összekovácsolt benneteket?
Egy-egy bajnoki hullámvölgy vagy a kemény nyári alapozás mindig képes még jobban összekovácsolni a csapatot.
Ki a csapat „hangulatfelelőse”?
Mindig van egy-két játékos, aki gondoskodik az öltözői zenéről és a jó hangulatról. Ha egyvalakit kellene kiemelnem, Utasi Lindát mondanám.
Van íratlan szabály a csapatban?
Mindig és minden körülmények között össze kell tartanunk, mert egy csapat vagyunk.
Ki készülődik a legtovább meccs előtt?
Ez változó, attól függ, ki hogyan érkezik meg a csarnokba és milyen a meccs előtti rutinja.
Ki figyel legjobban a táplálkozásra és a regenerációra?
Talán azok a legtudatosabbak ezen a téren, akik már megtapasztaltak komolyabb fizikai terhelést vagy sérülést, ezért pontosan tudják, mennyire fontos a megfelelő táplálkozás és regeneráció.
Ki viseli legrosszabbul a korai edzéseket?
Mindig akad egy-két éjjeli bagoly, akinek reggel az első kávéig jobb nem szólni.
