Egy történet öt sportágon át – interjú Bőhm Csabával

Sportrovatunk következő részében Bőhm Csabával beszélgettünk, aki öttusázóként egyszerre több sportágban is nap mint nap bizonyítja a felkészültségét, kitartását és sokoldalúságát. Az öttusa különleges világ: a fizikai erőnlét mellett gyors alkalmazkodást, koncentrációt és mentális állóképességet is kíván, éppen ezért sokat elárul arról, hogyan gondolkodik, készül és fejlődik egy sportoló.

A beszélgetésből most közelebbről is megismerhetjük Csabát: hogyan lett az öttusa az ő sportága, mit jelent számára ez a sokoldalú kihívás, hogyan kezeli a nehezebb időszakokat, és milyen tapasztalatokat visz magával a sportból a mindennapokba is.

Hány évesen kezdtél el sportolni?

6 éves lehettem amikor lovagolni vittek le szüleim, onnan váltottam úszásra, majd 13 évesen kezdtem öttusázni.

Mikor érezted először, hogy ez több lehet, mint hobbi?

Nem volt olyan pillanat, amikor tudatosult bennem ez a döntés. Az a folyamat volt megállíthatatlan, hogy egyre jobban szerettem sportolni. A sportban találtam meg magamat, a szenvedélyemet, ami végül hozta magával azt a tudatot, hogy én sportoló vagyok.

Mi fogott meg először ebben a sportágban?

A sokszínűsége, a kihívása, és az elképsztő sok munka, ami kellett ahhoz, hogy helyt tudjak állni egy versenyen.

Volt olyan pillanat, ami meghatározó fordulópontot jelentett a karrieredben?

Egy szívemmel kapcsolatos betegség, ami miatt elvették a sportolói engedélyemet 20 éves koromban. Ott átértékelődött bennem az addigi pályafutásom. Mikor visszakaptam az engedélyt, és kijöttem a betegségből, egy hatalmas kegyelemnek éreztem azt, hogy sportolhatok tovább. Attól kezdve értem el a felnőtt korosztályban is sikereket.

Hogyan néz ki nálad egy átlagos edzésnap?

5 sportágból áll az öttusa, plusz dolgozok dietetikussal, gyógytornásszal, masszőrrel, illetve pszichológussal is. Naponta 4-5 edzésen veszek részt, és közéjük sűrítem be a fent említett szakemberek segítségét. Az első edzésem általában 7:30-kor kezdődik, az utolsó pedig 20 órakor ér véget.

Van verseny előtti rutinod vagy babonád?

Rutinom van, az úszás miatt borotválkozás, illetve fodrászhoz is elmegyek, hogy ne zavarjon a hosszabb haj verseny közben.

Mi segít átbillenni a nehezebb napokon?

Sokszor, mikor a motivációm kevés, rossz a kedvem, vagy már elegem van, csak érzések nélkül, fegyelmezetten megcsinálom a munkát, hiszen a motiváció és a jókedv, csak elősegíti a sportolást, de nem feltétele. Egy idő után meg úgyis visszajön a jó érzés.

Hogyan regenerálódsz egy intenzív időszak után?

Sokat alszom, vagy épp időt töltök a szeretteimmel. Segít, ha kiszakadok a rutinomból, és mentálisan is meg tudok pihenni egy időre.

Mi az az egészséges szokás, amiről tudod, hogy sokat számít, mégis nehéz mindig tartani?

A megfelelő mennyiségű alvás leginkább.

Mi volt a legnagyobb tanulságod egy vereségből?

Talán az, hogy a félelmeink gátak a céljaink elérésében. Ha az élvezet és az öröm kimarad a teljesítménykényszer, az elvárások és a kudarctól való félelem miatt, akkor mi értelme van az egésznek?

Hogyan kezeled a kritikát vagy a nyomást?

Az építő kritikát nagyon jól viselem, a kritikát, ami személyeskedő, és semmi hozanata, építő szándéka nincs, azt egész rosszul. A nyomáskezelés egy készség, a mai napig tanulom ennek az elsajátítását.

Mi az, amit a sport megtanított neked önmagadról?

Megtanított tisztelni a testemet. Megtanított arra, hogy a jelzésekre figyeljek, és komolyan vegyem, mert komoly következményei vannak, ha ezt nem teszem. Megtanított még arra is, hogy, amikor azt gondolom, itt a teljesítményem, a terhelhetőségem csúcsa, és már nem bírok többet, még annál is van feljebb.

Mit mondanál ma a fiatalabb önmagadnak?

Azt üzenném hogy tartson ki a hivatásában, és az örömöt, boldogságot keresse, mert addig jó úton van, amíg ezek megvannak.

Mit jelent számodra az egészség?

Testi és lelki jóllét, ahol testi, lelki és szellemi összhangban vagyok.

Mi motivál hosszú távon?

Motivál, hogy élvezem, amit csinálok. Motivál az, hogy egyre jobban és jobban megismerem magam, és olyan értékekre teszek szert a sport által, amikre talán sose tudnék.

Van példaképed?

Van, a sportban Balczó András, azon kívül édesapám, Bőhm András.

Milyen kompromisszumokat kellett meghoznod a sport miatt?

A sportolói élet egy szigorú és fegyelmezett lét, ahol az étkezéstől kezdve a regeneráción át, a szociális életig mindent a sport alá kell rendelni. Ez nem azt jelenti, hogy nem éjszakázok néha, vagy eszek egy fagyit, hanem hogy konstans le kell tudni mondani az aktuális vágyakról egy nagyobb jó érdekében.

Mit tanácsolnál azoknak a fiataloknak, akik most indulnak el ezen az úton?

Azt, hogy ez egy nehéz út. Nem is gondolnák mennyire nehéz, viszont nem könnyebb, mint más hivatás, ahol ugyanúgy a legjobbadat próbálod adni. Ha ezt választják akkor köteleződjenek el, és tegyék bele szívüket – lelküket, mert csak így érdemes ezt csinálni.

Mi a „szupererőd” sportolóként?

Az öttusa változatossága és a sok szabályváltoztatás miatt az alkalmazkodóképességemet mondanám, de a fájdalomtűrés is az erősségeim közé tartozik.

Hogyan kapcsolsz ki a mindennapokban?

Szeretek ledőlni délután pihenni. Ha van szabadidőm, szívesen találkozom barátaimmal, és töltök időt velük.

Mi a kedvenc filmed vagy sorozatod?

Nem szoktam filmet vagy sorozatot nézni. Ha kell választani, akkor a Blöfföt mondanám, azt szeretem.

Mi a kedvenc ételed vagy süteményed?

Túrógombóc!!

Van kedvenc videójátékod? Ha igen, mi?

Nem szoktam játszani, ha mégis, telefonon sakkozok.

Ha egyetlen applikáció maradhatna a telefonodon, melyik lenne az?

Messenger

Melyik előadót választanád, hogy a születésnapodon zenéljen?

Aurevoir

Melyik ország vagy város áll hozzád a legközelebb azok közül, ahová a sport eljuttatott?

Olaszország, Siracusa tetszett, bár sehol máshol nem érzem magam otthon, csak Magyarországon.

Mi az a hétköznapi dolog, amiben szerinted egyáltalán nem vagy „élsportoló”? 🙂

A messenger üzenetek megválaszolásában. Sajnos nagyon lusta vagyok ilyen téren, van hogy napokig nem válaszolok.

Egy dolog, amit sokan félreértenek az élsporttal kapcsolatban

Nem vagyunk különleges emberek, nem vagyunk többek, mint azok, akik nem sportolnak, a népszerűség csak a hivatásunkból ered.

Mi az az érték vagy gondolat, amit szeretnél, hogy az emberek megjegyezzenek rólad?

Talán az, hogy, akik kételkednek abban, hogy nagy dolgokra hivatottak, gondoljanak rám, én egyáltalán nem lettem különleges képességekkel, testi adottságokkal megáldva, kemény és alázatos munkával mégis világbajnok lettem. Ez talán erőt adhat másoknak.

Mit adott neked a sport emberileg?

Sokkal tudatosabb, megfontoltabb ember lettem. Jobban alkalmazkodom a hétköznapi helyzetekhez, és a kitartás, céltudatosság, alázat terén is sokat fejlődtem.

Mi az a cél vagy álom, amit mindenképp szeretnél megvalósítani?

Újra meg szeretném próbálni az olimpiát.