Elsősorban a jól működő immunrendszer és a szervezet normális anyagcsere folyamatainak fenntartásához szükséges összetevőket kereste. Igazi megszállottként dolgozott, hogy hipotéziseit igazolni tudja.
Kutatásait egészen 1967-ig tudta nyugodt körülmények között folytatni, akkor ugyanis fő támogatója és felettese, Teichmann Vilmos meghalt. Új felettese kezdetben nem foglalkozott Béres Józseffel, de amikor a kutató eredményei már az intézeten túlra is eljutottak, a főnök féltékeny lett beosztottja sikereire, és ahol csak tudta, megkeserítette az egyre népszerűbb kutató életét.
Ráfogta, hogy elhanyagolja eredeti munkáját az “illegális” kísérletek miatt, lepecsételte a laboratóriumát, elkobozta iratait, ellehetetlenítette kutatásait, majd vizsgálatot rendelt el a kutató ellen, azzal az indokkal, hogy az intézeti munkán kívül nem folytathatna más munkát. A vizsgálat során azonban mindent rendben találtak: Béres József mindkét területen maradéktalanul helytállt, s csupán munkaidején felül végzett kórházi kutatásokat.
Közben a kutatások kezdték Béres József hipotéziseit igazolni, miszerint kimerülőben van a talaj, amelyet a létfontosságú, kis mennyiségben szükséges, de igen nagy hatékonyságú nyomelemek tárházának tekintett. Azt is felfedezte azonban, hogy a talajban a kórokozók számára olyan kedvező ökológiai adottságok alakultak ki, ami a kórokozók elszaporodásával, a növények, és azon keresztül az állatok és az emberek ellenálló képességének csökkenésével jár együtt. Arra a következtetésre jutott, hogy az egyre fokozódó kórtani bajok kialakulását jelentősen fékezni lehetne egy olyan készítménnyel, amely a makro- és a nyomelemek egyensúlyát biztosítja. Egy ilyen szer rendszeres alkalmazása kiegyensúlyozottá tenné a szervezetet, és jól működő immunrendszert tartana fenn, amely megvéd a kórokozóktól.
Kutatásai során sikerült meghatároznia azoknak a nyomelemeknek a körét, amelyek szerepet játszanak a szervezet normális anyagcsere-folyamatainak és jól működő immunrendszerének fenntartásában. Felfedezte, hogy helytelen az a bevett módszer, hogy betegségeket – egy-két nyomelem hiányával értelmezve – az adott elem egymagában, sokszor túlzásokba vitt adagolásával kezelték. Elsőként gondolt arra, hogy a szervezet érzékeny belső egyensúlyát nem szabad felborítani; a nyomelemeket együttesen, komplex módon és megfelelő mennyiségben kell alkalmazni.
Újabb kérdés volt, hogy a létfontosságú anyagokat milyen formában juttassa be a szervezetbe, hiszen csak olyan forma hatékony, amely képes felszívódni, és eljutni oda, ahol szükség van rá. A gyakorlat ébresztette rá, hogy a szervetlen elemeket komplex vegyületek formájában alkalmazza. Csaknem két évtizedig tartott, munkaszüneti napok és éjszakák feláldozásával, hogy felderítse a szükséges elemek legkedvezőbb adagjait, legmegfelelőbb arányát és a felszívódásukat biztosító leghatékonyabb formát.
1972-ben született meg a Béres Csepp, az élet cseppje, s ezzel Béres József élete legnagyobb sikere és kálváriája vette kezdetét…
