Élelmiszer címkék: ezeket nézzük meg a csomagoláson vásárlás előtt

A táplálkozás egyik fontos pillére a bevásárlás, hiszen csakis jó alapanyagokból lehet egészséges étrendet összeállítani. Ezért ezzel a cikkel abban segítünk, hogyan olvassuk helyesen az élelmiszerek címkéit, mit jelentenek az egyes adatok, és mire érdemes figyelni, amikor a polcok között válogatunk.

Annak, hogy mi szerepelhet és minek kötelező szerepelnie a címkén szigorú törvényi előírásai vannak, melyek közül most csak néhányat emelünk ki.

Mit kötelező feltüntetni a címkén?

A csomagolt élelmiszereken mindig szerepelnie kell a termék:

• nevének,
• nettó tömegének,
• összetevőinek és az allergéneknek,
• tápértékének,
• a minőségmegőrzési vagy fogyaszthatósági idejének,
• a gyártó vagy forgalmazó nevének,
• a származási országnak.

Ezen felül lehetnek önkéntes jelölések is, mint például „gluténmentes”, „light” vagy „magas fehérjetartalmú”.

Összetevők és allergének

Többösszetevős termékeken minden hozzávalót csökkenő sorrendben kell feltüntetni. Ami elöl van, abból van a legtöbb. Az allergéneket a gyártónak vastagon ki kell emelnie a listában (búza (pl. tönkölybúza, khorasan búza), rozs, árpa, zab, rákfélék, tojás, hal, földimogyoró, szója, tej, diófélék, zeller, mustár, szezámmag, kén-dioxid, csillagfürt és a puhatestűek.) A „nyomokban tartalmazhat” figyelmeztetés is erre vonatkozik, ilyenkor a termék a fentiek közül valamelyikkel szennyeződhetett.

Ha számunkra új terméket vásárolunk, mindenképp nézzük meg annak összetevőit, hiszen egészségünket nemcsak az élelmiszerek tápértéke, hanem azok összetevői is jelentősen befolyásolják. Itt kerülnek felsorolásra azok a bizonyos E-számmal jelölt adalékanyagok is, melyeket sokan próbálnak kerülni, pedig nem feltétlenül károsak, hiszen E-számmal kerül feltüntetésre pl. a hozzáadott Aszkorbinsav (E 300) és a kurkumin (E 100) is (ami a kurkuma színanyaga, és antioxidáns hatással rendelkezik). Egy-egy szám egy-egy vegyületet takar és különféle funkciókat láthat el, mint például színezék, fényezőanyag, édesítőszer, ízfokozó, tartósítószer, antioxidáns, savanyúságot szabályozó, állományjavító (pl. sűrítő, emulgeáló), térfogatnövelő, habzásgátló, vagy egyéb adalékanyagok. A gyártók nem kötelesek az E-számot feltüntetni, választhatnak, hogy az adalékanyag nevét vagy számkódját használják.

Általános jótanácsként elmondható: törekedjünk arra, hogy olyan élelmiszereket válasszunk, aminek minden összetevőjét ismerjük (és szívesen is fogyasztjuk), és az összetevőlistán minél hátrébb szerepeljen például a cukor, a só, az adalékanyagok és minden kevésbé kívánatos összetevő (pl. pálmaolaj).

Fontos figyelni a részletekre: például egy instant leves tápértékadatai a kész ételre vonatkoznak, és nem a száraz porra. Például: ha egy instant tésztás leves szárazon 100 g, viszont az elkészült mennyiség (400 ml víz felhasználása mellett) kb. 500 g-ot tesz ki, akkor ahhoz, hogy a teljes adag energiatartalmát megtudjuk, a táblázatba írt értéket meg kell szorozni öttel (hiszen az csak 100 ml-re vonatkozik), így máris 5x annyi energia lesz benne. Vagy például a pudingot, ha nem a feltüntetett 1,5%-os tejjel készítjük, hanem pl. 2,8%-at használunk vagy alternatív tejjel készítjük, máris más tápértéket kapunk. Ha valaki számolja a kalóriákat ilyen apróságokkal könnyen elronthatja a diétáját.

Minőségmegőrzési vs. fogyaszthatósági idő

Minden terméken feltüntetésre kerül a minőségmegőrzési vagy a fogyaszthatósági idő, de a kettő fogalom között jelentős különbség van:

• Minőségmegőrzési idő: a termék eddig őrzi meg a legjobb minőségét, de a lejárat után is fogyasztható, ha nem romlott (pl. tészta, keksz, rizs, konzerv).
• Fogyaszthatósági idő: a dátum után nem biztonságos megenni – ilyenek a húsok, tejtermékek, halak, felvágottak.

Tehát ne dobjunk ki feleslegesen tartós élelmiszert, de a romlandókat mindig időben használjuk fel!

Szabadon választható jelölések

A gyártóknak lehetősége van bizonyos állításokat is megjeleníteni a termék összetételére, egészségünkre gyakorolt hatására vonatkozóan a csomagoláson, de ezt is csak szigorú szabályoknak megfelelően. Emellett használhatnak nemzetközileg elfogadott önkéntes jelöléseket (mint pl. a NUTRISCORE), amelyek szintén a vásárlókat hivatottak segíteni.

Feltüntethetők például:

• energiatartalomra vonatkozó állítások, például: energiamentes, energiaszegény, csökkentett energiatartalmú (light)
• cukortartalomra vonatkozó állítások, például: alacsony cukortartalmú, cukormentes, csökkentett cukortartalmú, hozzáadott cukrot nem tartalmaz
• fehérjetartalomra vonatkozó állítások, például: fehérjeforrás, fehérjében gazdag / magas fehérjetartalmú / high protein
• húskészítmények esetén a hústartalomra és zsírtartalomra vonatkozó jelölés
• egyéb összetevőkre vonatkozó állítások, például: gluténmentes, tartósítószer mentes, adalékanyag mentes, kalciummal dúsított.

A NUTRISCORE rendszer – önkéntes tápérték jelölés- A-tól E-ig sorolja be a termékeket. Az „A” és „B” kategóriájúak zöld színnel jelennek meg, ezek illeszthetők leginkább a kiegyensúlyozott étrendbe. A „D” és „E” piros jelölést kap, és ritkán javasolt a fogyasztásuk. A magasabb rost-, fehérje-, zöldség- és gyümölcstartalom pozitív, a magasabb kalória-, cukor-, só- és telített zsírtartalom pedig negatív irányba billenti a terméket a besorolásban.

Az élelmiszercímke nem csak arra hivatott, hogy felkeltse figyelmünket, hanem segít eligazodni abban is, hogy mit érdemes (vagy épp nem érdemes) a kosarunkba tenni. Ha tudjuk, mit jelentenek az adatok, könnyebben választhatunk egészségesebb, jobb minőségű termékeket. Az egészséges táplálkozás a bevásárlással kezdődik, döntsünk tudatosan!