Ha valaki néhány évvel ezelőtt azt mondta volna Till Anillának, hogy a túrázásról fog a Béresnek cikket írni és videóival több ezer embert inspirálni a kirándulásra és az egészségesebb, fenntarthatóbb mindennapokra, akkor minden bizonnyal nagyon meglepődött volna. Bár gyerekkorában járt néha kirándulni a családjával, vagy például az iskolával, de akkor igazán nem volt még a túrázás szerelmese. Kint soha nem aludt és több napos túrára sem ment, így a túrázás tulajdonképpen az évi négy-öt egynapos kirándulást jelentette. Mindez megváltozott 2019-ben. Till Anilla cikke arról, hogyan jutott el a gimnáziumi spanyol szakkörtől az El Caminóig, majd az Országos Kékkörig, amit 72 nap alatt teljesített.
Nem is igazán a túrázással indult az egész, sőt, ha belegondolok, még régebbre kell visszarepülnünk az időben, egészen gimnazista koromig. Nagyon szerettem nyelveket tanulni és a gimiben spanyol szakkörre is jártam. A tanárnőnk igen aktív volt a nemzetközi csereprogramok szervezésében, és úgy alakult, hogy azoknak, akik spanyol szakkörre jártak és még néhány jó tanulónak az iskolából lehetősége nyílt egy egyhetes csereprogramra utazni Spanyolországba, Santiago de Compostelába.
Aki ismeri a világ leghíresebb túra- illetve zarándokútvonalait, annak ismerősen csenghet a név, hiszen Santiago a végpontja a híres El Camino zarándokútvonalnak, amelyen évente több tízezer ember fordul meg. Én azelőtt bevallom, egyáltalán nem hallottam erről a zarándokútról, de ott és akkor eldöntöttem, hogy amikor “nagy leszek”, én is egyszer végigjárom majd ezt az utat.
A gimis évek után Budapesten kezdtem az egyetemet és egy ideig teljesen elfeledkeztem a Caminóról. Mindaddig, amíg Párizsba nem készültem fél évre, hogy ott töltsem a mesterszakomhoz tartozó Erasmus félévet. Már itthon elkezdtem tervezgetni ezt az időszakot és a kanapén nézegettem a térképet, elgondolkodtam a tanulmányok utáni lehetséges utazásaimról, amikor rájöttem, hogy tulajdonképpen Dél-Franciaországban van a Camino Frances, azaz a Francia Út kezdőpontja. Eljátszottam a gondolattal, hogy mi lenne, ha a félév befejeztével elindulnék ezen az úton, és végre végigjárnám a Caminót, ahogy azt a gimiben megbeszéltem saját magammal.
Fotó: Till Anilla
A gondolat, amit a mai napig minden túrámon észben tartok
A franciaországi félévem során egyre komolyabbá vált ez a terv, és 2019 májusában meg is érkeztem Saint-Jean-Pied-de-Port-ba, a Camino franciaországi kezdőpontjára. Amikor elmentem a zarándokirodába, hogy kiváltsam a zarándokútlevelem, aggódni kezdtem, hogy rossz döntést hoztam. Akkor egy kedves önkéntes próbált mosolyogva lelket önteni belém és azt mondta, ne aggódjak, nagyon jó lesz.
Másnap reggel 5-kor keltem, hogy elinduljak a Caminón, nem mondom, hogy könnyű volt az indulás, rögtön elkezdtem sírni, hiszen azt sem tudtam, hogy a szállásról balra vagy jobbra induljak el. Szégyelltem magam, mert már mindenkinek elmondtam akkor, hogy elindulok a zarándokúton és azt gondoltam, mégsem futamodhatok meg az első napon. Az első 45 percben végig a telefonomat bújtam, Google Térképpel próbáltam eligazodni. Végül megtaláltam a jelet és ráéreztem az útra. Teltek-múltak az órák, és végül sikerült átkelnem aznap a Pireneusokon és megérkeznem az első szállásra.
A kemény első napot még keményebb második nap követte, a nap végére szinte meg sem tudtam mozdulni. A harmadik nap is rendkívül nehéz volt, annyira fájt a csípőm, hogy azon aggódtam, már az első pár nap után ott kell hagynom a Caminót. A negyedik nap kicsit jobb lett, az ötödik nap pedig még jobb. Így néhány nap után elkezdtem belerázódni, és körülbelül egy hét alatt olyan fitt lettem, hogy már jól is kezdtem érezni magam a zarándokúton. Akkor még nem tudtam, hogy minden következő túrámon is a kritikus egy hetet kell túlélni – ezt a gondolatot a mai napig minden túrámon észben tartom.
Magyar zarándokút: az egyik legszebb hazai élmény
26 nap és 779 kilométer után ért véget számomra a Camino. A közel egy hónap alatt sikerült elmélyülni/elmerülni a gondolataimban, a szó legszorosabb értelmében. Úgy éreztem, mintha lecsendesült volna az agyam és végre helyet biztosítottam az új ötleteknek és élményeknek. Annyira jó érzés volt, hogy tudtam, hamarosan újra meg akarom tapasztalni ezt az érzést.
Néhány hónappal a Camino után Svédországba költöztem, hogy folytassam a tanulmányaimat. Eljátszottam egy Svédországból Norvégiába tartó zarándokút, a St. Olavsleden gondolatával, azonban a koronavírus-járvány közbeszólt, és a határátlépés lehetetlenné vált. Épp ezért ezen a nyáron Magyarországon kezdtem el keresgélni zarándokutakat, és így találtam rá a Magyar Zarándokútra, amely 431 kilométeren keresztül szeli át az országunkat Esztergomtól Máriagyűdig. Az egyik legszebb hazai élményem volt, amit soha nem felejtek el.
Egy évvel később visszatértem az északi zarándokút gondolatához, de a St. Olavsleden iránti érdeklődésemet átvette a svédek leghíresebb túrája, a Királyok Útja, azaz a Kungsleden. Ezt már Svédországban megismert holland barátommal jártam végig, szinte teljesen elszigetelve a településektől, sátorral, nomád módon 443 kilométeren keresztül, túl az Északi-Sarkkörön.
Fotó: Till Anilla
Gimis spanyol szakkörtől az Országos Kékkörig
A Kungsledent követte a következő évben a holland Pieterpad, ami Hollandia legkedveltebb túraútvonala. 498 kilométeren keresztül, északról délre szeltük át a holland kedvesem országát, ami egy csodás élmény volt és ezáltal igazán meg tudtam ismerni a holland vidéket. Már ezen a nyáron tudtam, hogy a saját országom leghíresebb és legkedveltebb túraútvonala fog számomra következni. Így jutottam el 2023 nyarára az Országos Kékkörig.
Nagy vágyam volt, hogy egyben tudjam végigjárni ezt az útvonalat, ami nem kevés logisztikai és időbeli tervezéssel járt. 72 nap alatt sikerült megtennem a körülbelül 2550 kilométert, amely során körbejártam az országot. A Kékkör során számos, az életemben fontos mérföldkőhöz jutottam el Magyarországon, és rengeteg lehetőségem volt elmélkedni, gondolkodni, sőt, még kreatív munkát is végezni.
A következő cikkemben részletesen írok a Kékkör túraútvonaláról, úgyhogy, ha érdekel benneteket, mindenképpen tartsátok szemmel a Béres oldalát!
