Az előző két blogcikkemben már meséltem arról, hogyan lett belőlem túrázós lány és hogyan vált a legkedveltebb túrámmá az Országos Kékkör. Ezek nem csak hosszútávú túráknak minősülnek, a jótékony hatásaik is igazán hosszú távra szólnak. A fizikai hatások viszonylag egyértelműek: erősödünk, jobb lesz az állóképességünk, fittebbnek érezzük magunkat. De mi a helyzet az agyunkkal?
Amikor 2019-ben végigjártam a spanyolországi El Camino zarándoklatát, akkor éreztem először a későbbi túráim alatt megtapasztalt belső csendet. Akkoriban ahhoz hasonlítottam a gondolataimat, mint amikor a forgószél körbe-körbe viszi a leveleket. Pár hét gyaloglás után azonban ez a forgószél elcsendesült, a levelek lehullottak a földre, én pedig végre végig tudtam gondolni az addig felgyülemlett gondolataimat. Ezt az érzést szerettem volna újra és újra megtapasztalni, később pedig annak is utánanéztem, hogy pontosan mi történik az agyunkkal túrázás közben.
Hogyan hat a testünkre a természetben töltött idő?
Bár egyre több kutatás foglalkozik a kérdéssel, nincs egyöntetű válasz arra, hogy pontosan mi az, ami ennyire jótékony hatással bír a természetjárás során. Az egyik feltevés például az, hogy a növények által termelt fitoncidok a felelősek, melyeket túrázás közben belélegzünk. Azt azonban már számos kutatás bebizonyította, hogy miközben túrázunk, az oxigén is könnyebben áramlik a testünkben és a vérnyomásunk is egészségesebbé válik, valamint a túrázás hozzájárul ahhoz is, hogy nyugodtabbak, fókuszáltabbak és kiegyensúlyozottabbak legyünk.
Persze ez nem jelenti azt, hogy egy-egy nehezebb emelkedő ne okozna egy kis bosszúságot a túra során, épp ezért érdemes ezeket a jótékony hatásokat hosszú távon keresni a szervezetünkben. 🙂
De mi történik pontosan az agyunkban a túra alatt?
Ahogy a természetben sétálunk, a változatos környezet és a természeti látványok felfrissítik az agyat, valamint serkentik a kreativitást. Az egyik munkám igazi akadémiai munkának számít, hiszen doktorandusz vagyok fenntarthatósági kommunikáció területén. Általában nemcsak sokat kell olvasnom, de sok új gondolatot is kell alkotnom ahhoz, hogy előrébb tudjak lépni a kutatásommal. A másik munkám pedig egy kreatív ügynökségi pozíció, amely során kampányokat, szövegeket, koncepciókat találok ki. Mindkettő sok kreatív energiát igényel, és gyakran okoz nehézséget, amikor egy számítógép előtt ülve kell megalkotnom egy új ötletet. 2023-ban a Kékkörön a napi 8-10 órás természetben töltött idő alatt csak úgy sziporkáztak az új ötleteim. Úgy tűnt, a természetben való mozgás, a friss levegő és a változatos látvány egyaránt hozzájárultak az új gondolatok ébredéséhez.
A nap végével pedig, amikor megérkeztem a szállásra, már csak annyi dolgom volt, hogy összeírjam a nap közben kigondolt ötleteimet és megnyomjam a küldés gombot, amivel eljuttattam őket a kollégáimnak.
A túrázás során nemcsak a természettel, hanem saját magunkkal is időt töltünk
Van, aki egyedül, van, aki társaságban szeret túrázni, de egy biztos: kiszakadunk a megszokott környezetünkből és teljesen új impulzusok érik az agyunkat. Bár társaságban is megmutatkozik ez a jótékony hatás, az egyedül túrázásnál talán még jobban felerősödhet az az érzés, hogy saját magunkkal töltünk épp minőségi időt. Túrázás alatt megtehetjük, hogy igazán mélyen elgondolkodjunk egy problémán, vagy foglalkozzunk azokkal a dolgokkal, amelyeket a mindennapok során a szőnyeg alá söprünk. Új nézőpontokat, új megoldásokat találhatunk, és a nap végén így nemcsak a természetben töltött idő, de szimplán a saját magunkkal töltött idő is rendkívül jótékony hatással bírhat az agyunkra.
És mennyi időre érdemes túrázni menni?
Már akár egy rövid, félórás séta is jó hatással lehet ránk – én magam is igyekszem minden nap legalább fél órát kint sétálni, ha pedig tehetem, akár többet is. Amikor pedig adott a lehetőség, akár egy hétvégi kiruccanás vagy egy többnapos túra is szóba jöhet. Ha pedig ennél is mélyebb élményre vágyunk, akkor a hosszú távú túrázás való nekünk. Bár nincs kőbevésett szám, hogy mikortól számít egy túra hosszútávúnak, azt gondolom, már egy hét is elég ahhoz, hogy az ember elég időt szánjon a gondolatainak. Azt viszont előre jelzem a saját és jó pár ismerősöm élményei alapján, hogy aki egyszer megtapasztalja a túrázás által szárnyaló agyat, az valószínűleg újra és újra vissza akar majd térni ebbe a könnyed, gondtalan és kiegyensúlyozott állapotba.
A kérdés már csak az, hogy Te kipróbálod-e? 🙂
