Vetítéssorozattal emlékeznek a 20. század egyik legnagyobb magyar filmrendezőjére, Gyöngyössy Imrére

Az olasz újságok csak „magyar Pasoliniként” emlegették Gyöngyössy Imrét, aki egyedülálló alkotásaival bejegyezte magát nemcsak a magyar, hanem a nemzetközi filmtörténelembe is. Fia, Gyöngyössy Bence rendezte a tavaly bemutatott, id. dr. Béres Józseféről életéről szóló A feltaláló című mozifilmet, amely ma már a Netflixen és a FILMIO-n is elérhető.

A karizmatikus költő-filmrendező tiszteletére a Nemzeti Filmintézet támogatásával, a Filmarchívum közreműködésével, a Projekt Film Kft. és a Római Magyar Akadémia szervezésében A holnap reménye címmel olasz-magyar vetítéssorozatot indítanak, melynek keretében az alkotó filmjeit tekinthetjük meg Budapesten és hét vidéki városban szeptember 16. és október 28. között. Az 1930-ban született Balázs Béla-díjas, Érdemes Művész, Cinema per la Pace olasz életműdíjjal, a Német Állami Grimme Díjjal kitüntetett és Oscar-díjra jelölt Gyöngyössy Imre a hetvenes évek végétől alkotótársaival, Petényi Katalinnal és Kabay Barnával különböző kontinenseken készített filmeket a száműzöttekről, hazátlanokról, emberi jogaiktól megfosztottakról a Gulág, Kazahsztán munkatáboraitól a dél-kínai tengerig.

Petényi Katalin így emlékezik Gyöngyössy Imrére: „1930-ban született Pécsett. Gyermekkorát egy dunántúli kis faluban töltötte, ahol édesapja körorvos volt. A mítosz, az archaikus paraszti világ, az ősi rítusok, a természet és a közösség harmóniájában élő ember élménye egész életében elkísérte. Tízéves korában a Dante Alighieri Pannonhalmi Bencés Gimnáziumba került, ahol anyanyelvi szinten tanult meg olaszul. Dantet és Petrarcát olvasva nőtt fel. Itália szellemi és kulturális öröksége egész oeuvre-jének kiapadhatatlan forrásává, ihletőjévé vált. 1951-ben, mint olasz szakos egyetemi hallgatót letartóztatták. Egy koncepciós perben államellenes összeesküvés koholt vádjával három év börtönbüntetésre, tíz év közügyektől való eltiltásra és teljes vagyonelkobzásra ítélték. A börtönből súlyos betegségekkel szabadult. 1956-ban felvették a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, ahol 1961-ben filmíró–filmrendező diplomát kapott. Első játékfilmjével, a Virágvasárnappal nemzetközi hírnevet szerzett. A külföldi kritika a legnagyobb elismeréssel üdvözölte az elsőfilmes rendezőt, az olasz újságok „magyar Pasoliniként” emlegették. Későbbi játék- és dokumentumfilmjeiben a szabadság határait és határtalanságát kutatta. A születés – halál- újjászületés, a mítoszok cselekvésköltészete, az alapvető emberi kapcsolatok: a barátság, szerelem, anya, fiú és testvérek egymásra találása, az öntudatra ébredő ember, a történelem és az egyes ember személyes drámája érdekelte.”

Filmjeit nagy sikerrel vetítették a világ legrangosabb nemzetközi filmfesztiváljain, hazájában azonban hosszú ideig az Államvédelmi Szolgálatok célkeresztjében állt, csak halála előtt, 1994-ben rehabilitálták. Versei életében csak olaszul jelentek meg. Korábban publikálatlan költeményeit is tartalmazza a Nap Kiadó gondozásában 2021-ben megjelent Stigma című magyar-olasz kétnyelvű verses kötet.

A szeptember 16-án induló vetítéssorozathoz könyvbemutatók és közönségtalálkozók is kapcsolódnak, ahol a többszörösen díjazott rendező alkotótársaival, Petényi Katalinnal és Kabay Barnával is találkozhat a közönség.

Az olasz-magyar vetítéssorozat részletes programja ezen a linken található.

Nyitókép: Versfilm – Gyöngyössy Imre versei a Stigma című kötetből/Youtube