A közössége megbecsülte, értékrendje, szíve a helyén volt, és sosem engedte eszét megpihenni, sosem elégedett meg félválaszokkal. Folyton újabb és újabb területeket ismert meg, amelyek jobbításra szorultak, és folyton újabb és újabb kérdésekbe ütközött, amelyekre választ kellett találnia.
Egy fordulat még inkább erősítette ezt az intellektuális hajthatatlanságot benne, és haláláig tartó útkeresésre sarkallta. 1954-ben megbízták a kisvárdai Állami Mezőgazdasági Gépállomás laboratóriumának vezetésével. Ezzel komoly tanulási lehetőségek nyíltak meg a fiatal kutató számára. 1955 és 1964 között talajtani, analitikai, kórélettani, talajgenetikai, térképszerkesztési, üzemtani kurzusokat végzett.
Saját bevallása szerint mély affinitás hajtotta a talajtan felé, ebben egyesítve gyerekkora szeretett emlékeit és a jövendővel kapcsolatos ambícióit.
1961-ben a Gödöllői Agrártudományi Egyetem hallgatója lett. A termőföld és az élet iránti tisztelete már korán arra a felismerésre juttatta, hogy a mezőgazdaság a véltnél jóval figyelemreméltóbb terület. A talaj, az anyaföld a növények, az állatok, s az ember szervezetének egyik legfontosabb tápanyagforrása.
Béres József kiemelkedő sikereket ért el tanulmányaiban. Mérnöki szigorlatát 1965-ben tette le, 1968-ban pedig ledoktorált általános élettanból és agrobiokémiából.
Dr. Béres Józsefre sürgető feladatok vártak Kisvárdán és a régióban: az egyre jelentősebbnek mutatkozó termelési problémákra kellett megoldásokat találni. Elmondása szerint hamar kiderült, helyesen választott szakmát. Az 1950-es években Kisvárdán egyetemet végzett agrárszakember alig akadt, pedig égető szükség volt szakértelemre. Komoly hiányosságok mutatkoztak a gyümölcs- és növénytermesztés területén, és a kutató a kezdetekben nem is dédelgetett ezeken túlmenő terveket.
Ám, ahogy mondogatta, a jó pap holtig tanul! Egész életét meghatározta a szüntelen tanulás, állandó továbbképzés, autodidakta vagy intézményesített módon. Kereste a válaszokat, kereste a mestereket, és közben kötelességeit sem hanyagolta el.
1964-ben a nagyra becsült Teichmann Vilmos, állami díjas növénynemesítő a Nyírségi Mezőgazdasági Intézet Telepére hívta dolgozni. A megtiszteltetésen túl ez azt is jelentette a mérnök számára, hogy pályafutása egyik legfontosabb és legproduktívabb állomásához érkezett.
Béres József sokszor hangsúlyozta, hogy a Béres Csepp nem úgy született meg, hogy megalkotója leült, és kitalálta a világ bajainak minden megoldását, hanem egy hosszú, több mint 20 éves, kemény és következetes munkát magába foglaló időszak eredményeképpen.
Miközben a burgonyaleromlás okaira, állatok betegségeire kereste a választ, s a környezet szerepét egyre behatóbban tanulmányozta, kutatásai sosem gondolt új irányokba vitték, mígnem végül váratlan összefüggésekre bukkant…
