Finom és értékes – 15 tény az ősz ajándékáról, a csipkebogyóról
Jól ismerhetjük kirándulásainkról a gyönyörű piros bogyókat nevelő növényt, melynek gyógyhatásával régóta tisztában van az emberiség. Érdemes élni vele nekünk is!
Régen vörösebb volt
A csipkebogyó a vadrózsa (Rosa canina) nevezetű tüskés cserje áltermése. Eredetileg a mérsékelt égövről származik, először egy kínai nyelvemlékben említik i.e. 470-ben. Egykor élénkvörösek voltak a szirmai, innen ered a neve, és a legenda is, miszerint a rózsák Adonisz véréből serkentek.
Így is hívhatjuk
Többféle néven ismert, például: csipke, csitkenye, hecsedli, hecserli, gyepűrózsa.
Túlszárnyalja a citromot
Ez a növényünk az egyik legjobb C-vitamin-forrás a vad és kerti gyümölcsökkel összevetve. Egységnyi adagjában tízszer több van ebből a jótékony mikroanyagból, mint azonos mennyiségű citromban (100 gramm szárított bogyóban 1700-2000 milligramm). Már tízgrammnyi őrleménye fedezi egy átlagos felnőtt napi vitaminszükségletét.
Gazdag belső
Ez a kis bogyó ritka kincs, hiszen A-, E- és K-vitaminban is gazdag, nyomelemek és ásványi anyagok (magnézium, mangán, kálium, foszfor, szelén, cink) bőven találhatók benne, ezen kívül flavonoidok, karotinoidok, savak és pektin miatt lehet étrendünk hasznos része.
Jótékony hatások
Antioxidánsként számtalan formában van jótékony hatással a szervezetre. Segíti a veseműködést, az emésztést, és támogatja az immunrendszert. Bogyójának és szirmainak is gyógyhatást tulajdonítanak.
Enni, inni, kenni
Nemcsak gyógynövényként, de élelmiszerek alapanyagaként is használják. Készíthető belőle tea, szörp, lekvár, mártás, sőt leves is.
Bőrszépítő
Csipkebogyó-olaj is létezik, ezt a termés magjából préselik, és főként a kozmetikában használatos: jó hatással van a regenerálódásra, az érzékeny bőrt nyugtatja.
Amikor igazán szükség volt rá
Szegényesebb időkben, háborús években lisztet is készítettek csipkebogyóból, és a házaknál kenyeret, pogácsát sütöttek belőle. A reformkonyha ma is ismeri alapanyagként, hiszen gazdag fehérjében, szénhidrátokban és rostokban.
Így gyűjtsük
Ha szeretnénk felhasználni a konyhában, akkor érett, még kemény állapotában célszerű begyűjteni. A kocsánynál vágjuk le a termést, hasítsuk félbe, és távolítsuk el a magokat a szőrös magbéllel együtt! A legjobb, ha frissen kiszárítjuk – így őrzi meg hasznos tápanyagait.
Semmi forróság
Csak áztatni szabad, forrázni nem, mert a melegtől elveszíti C-vitamin-tartalmát.
Semmi fém
A feldolgozás során kerülni kell a fémtárgyak használatát, mert a vas és a réz gyorsítja a C-vitamin bomlását. Üvegedényt és fakanalat készítsünk elő!
Fanyar, mégis édes
A legtöbb értékes hatóanyagot megőrző tea úgy készíthető belőle, ha egy evőkanálnyi őrleményt három deci vízben áztatunk néhány órán át, majd leszűrjük (mivel a kis szőrök viszketést okozhatnak). Kevés mézzel nagyszerű frissítő.
Fesztivált rendeznek a tiszteletére
A szarvaskőiek minden év októberében megünneplik ezt a növényünket. Koncertek és gyerekprogramok mellett az úgynevezett csipkelekvárfőző asszonyok főzési bemutatót is tartanak. Arrafelé azt mondják, hogy huszonhétféle műveletre van szükség az igazán jó csipkelekvár elkészítéséhez.
Magunk is termeszthetjük
Nem muszáj az erdőt járni, hogy csipkebogyóhoz jussunk, amennyiben van kertünk saját bokrot is nevelhetünk. Napon és félárnyékban is megterem a növény, a laza, kicsit savas talajt kedveli. Akár három méter magasra is képes megnőni.
